A politika kifejezés a görög polisz névből ered, jelentése közélet, tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben – akár aktívan (tisztséget vállal), akár passzívan (szavaz) –, politizál. Hála a haszonlesőknek, ma legtöbbször úgy gondolunk a politikára, mint a hatalomért folytatott gátlástalan küzdelemre, amelynek sokszor teljesen ártatlan, tehetséges, gerinces, becsületes és szeretetre méltó emberek esnek áldozatul. Charles de Gaulle szerint „a politika túl komoly téma ahhoz, hogy egyedül a politikusokra bízzuk”. Mert való igaz, a politika érdekharc is, de ha a sportban elvárás, itt miért nem az a fair play? Orvoslás: Egy közösség tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is a közügyekben részt venni. Hogy jó döntések szülessenek. Nem bízhatjuk magunkat teljesen a közhatalomra, mert kisajátíthatja egyéni vagy közös sorsunk irányítását. Ami például ma északi szomszédunkban zajlik, arra teljesen igaz Texas Guinan mondása: „A politikus az a pasas, aki a te életedet feláldozza az ő országáért.”

A tisztaság tulajdonság. Állapot. Lehet testi, tárgyi, lelki, erkölcsi, jellembeli, közéleti, közösségi, politikai is akár. A tisztaság fél egészség, mondjuk. De lehet egész egészség, ha minden fél tiszta. Tisztasággal védekezünk a betegségek ellen is. Miért ne lehetne ezt a politikai közéletben is gyakorolni? A stadionokban elvárt a tiszta játék. A politika porondján ez az elvárás miért csak mosolyt fakaszt? Mert már el sem várjuk? Akkor talán bennünk is van hiba, nem?

A remény elménk optimista állapota, pozitív eredmények elvárásával kapcsolatos. Fredrickson szerint akkor érkezik meg, amikor krízis jelentkezik, így új lehetőségek nyílnak annak megoldására. Bátorságot, erőt ad, a boldogság, az öröm érzetét kelti bennünk, mert rádöbbenünk, hogy képesek vagyunk megoldani a perce még reménytelen helyzetet. Ez az optimizmus akkor alkotó, ha valóban megoldható e probléma, így a remény nem lesz „csalfa, vak”.

Merő véletlennek teszik, hogy épp e fogalmak jutottak eszembe? Aligha. A korunk történései hatnak ránk. Bántanak. Nem annyira testileg – hála Istennek –, de lelkileg annál inkább. De meg is edzenek. A felháborodás, elkeseredés érzése után az együttérzés, az empátia jelentkezik. Majd egy alvásnyi leülepedés, majd aztán reményt ad az a gondolat, hogy említett fogalmaink találkozhatnak. Tiszta politika – nevetnek sokan. Pedig lehetséges. Ha nem hagyjuk elburjánzani a mocskosat. Ennyi. Legyünk sokkal éberebbek. Hogy ne Platónnak legyen igaza: „Azokat, akik túl okosak a politikai életre, büntetésül a butábbak kormányzása alá helyezzük.”

Borítókép: Pixabay