Sepsiszentgyörgy gombavilága annyira gazdag fajokban, hogy jó eséllyel pályázhatna Európában és talán a nagyvilágon is, a gombák fővárosa címre! Ha nyitott szemmel járjuk a város járdáit, sétányait, zöldövezeteit, parkjait, templomkertjeit, egy mesésen gazdag, változatos gombavilág tárul elénk. A nagygombák viszonylag nagy száma (több mint 300 faj, de inkább 400!) egy egészséges környezetet sejtet, és alátámasztja városunk egyre jobban kirajzolódó zöld jellegét.
A megfigyelt gombák között szép számmal akadt ritka, védendő, természetvédelmi értékkel bíró faj is. A gombadiverzitás pedig egy olyan természeti kincs, amely szebbé teszi mindennapi életünket, és amelyet nemcsak a védetté nyilvánított területeken, hanem mindenhol, így a város körzetében is óvni kell.
A városi gombászás, vagy helyesebben gombafigyelés nem egy klasszikus műfaj. Itt nincs jelentősége a mennyiségnek, a gomba anyagi, kulináris vagy gyógyító értékének. Annál fontosabbak a Természet tisztelete, az esztétikai és tudományos szempontok. A gombászat afféle környezettudatos, kímélő ágazata, nevezhetjük sportgombászatnak is. A követendő elv: „óvatosan fotózd le, és hagyd a termőhelyén”! Hadd szaporodjanak, hadd legyenek díszei a városnak, és gyönyörködtessenek meg minden természetkedvelő járókelőt.
Lucos tobozfülőke
Latin neve: Strobilurus esculentus. Ez a kedves kis gomba az oly nehezen induló tavaszi gombaszezon egyik hírnöke. Március közepe táján általában elsőként jelenik meg a kalapos gombák közül. Teljesen vagy részben eltemetett luctobozon növő szaprobionta faj. Városunkban a Picea nemzetség két tagjának, a közönséges (Picea abies) és a szúrós lucnak (P. pungens) a tobozain figyeltem meg.
Annak ellenére, hogy ezek a fajok zöldövezeteinkben gyakoriak, gombánk viszonylag ritkán mutatja magát. Ez azzal is magyarázható, hogy nem minden fenyő képez tobozt, a tobozoknak pedig csak a töredéke kerül a talajba, valamint azzal, hogy igencsak vízigényes faj. A mohás, nyirkos, északos helyeket részesíti előnyben. Ilyenekből, azért el kell ismerjük, nincs is olyan sok. Főleg a tömbházak közti kisebb zöldövezeteken számíthatunk rá, ahol lucfenyőt is ültettek. Ahol egyszer megjelenik, ott általában több éven keresztül terem. Termőideje igencsak rövid, alig két-három hét. Fontosabb ismertetőjelei: 0,5–2,5 cm széles szürkésbarna kalap; sűrű fehéres lemezek; szegfűgombásan szívós, rugalmas tönk; vékony, kellemes fűszeres ízű hús. Kalapja ehető ugyan, de apró mérete miatt kevesen gyűjtik.
Farkas János
(folytatjuk)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
