Sepsiszentgyörgy gombavilága annyira gazdag fajokban, hogy jó eséllyel pályázhatna Európában és talán a nagyvilágon is, a gombák fővárosa címre! Ha nyitott szemmel járjuk a város járdáit, sétányait, zöldövezeteit, parkjait, templomkertjeit, egy mesésen gazdag, változatos gombavilág tárul elénk. A nagygombák viszonylag nagy száma (több mint 300 faj, de inkább 400!) egy egészséges környezetet sejtet, és alátámasztja városunk egyre jobban kirajzolódó zöld jellegét.
A megfigyelt gombák között szép számmal akadt ritka, védendő, természetvédelmi értékkel bíró faj is. A gombadiverzitás pedig egy olyan természeti kincs, amely szebbé teszi mindennapi életünket, és amelyet nemcsak a védetté nyilvánított területeken, hanem mindenhol, így a város körzetében is óvni kell.
A városi gombászás, vagy helyesebben gombafigyelés nem egy klasszikus műfaj. Itt nincs jelentősége a mennyiségnek, a gomba anyagi, kulináris vagy gyógyító értékének. Annál fontosabbak a Természet tisztelete, az esztétikai és tudományos szempontok. A gombászat afféle környezettudatos, kímélő ágazata, nevezhetjük sportgombászatnak is. A követendő elv: „óvatosan fotózd le, és hagyd a termőhelyén”! Hadd szaporodjanak, hadd legyenek díszei a városnak, és gyönyörködtessenek meg minden természetkedvelő járókelőt.
Lucos tobozfülőke
Latin neve: Strobilurus esculentus. Ez a kedves kis gomba az oly nehezen induló tavaszi gombaszezon egyik hírnöke. Március közepe táján általában elsőként jelenik meg a kalapos gombák közül. Teljesen vagy részben eltemetett luctobozon növő szaprobionta faj. Városunkban a Picea nemzetség két tagjának, a közönséges (Picea abies) és a szúrós lucnak (P. pungens) a tobozain figyeltem meg.
Annak ellenére, hogy ezek a fajok zöldövezeteinkben gyakoriak, gombánk viszonylag ritkán mutatja magát. Ez azzal is magyarázható, hogy nem minden fenyő képez tobozt, a tobozoknak pedig csak a töredéke kerül a talajba, valamint azzal, hogy igencsak vízigényes faj. A mohás, nyirkos, északos helyeket részesíti előnyben. Ilyenekből, azért el kell ismerjük, nincs is olyan sok. Főleg a tömbházak közti kisebb zöldövezeteken számíthatunk rá, ahol lucfenyőt is ültettek. Ahol egyszer megjelenik, ott általában több éven keresztül terem. Termőideje igencsak rövid, alig két-három hét. Fontosabb ismertetőjelei: 0,5–2,5 cm széles szürkésbarna kalap; sűrű fehéres lemezek; szegfűgombásan szívós, rugalmas tönk; vékony, kellemes fűszeres ízű hús. Kalapja ehető ugyan, de apró mérete miatt kevesen gyűjtik.
Farkas János
(folytatjuk)
