Az egyéni önerő az, ami tudatosan vagy tudattalanul vezet döntéseinkben, választásainkban. Ugyanis részeire bontva az önerőt, saját belső készletünk összessége teszi ki: önelfogadás, önbecsülés, önszeretet, önmagunkba vetett hit. Ezek adják az alapját hitrendszereinknek, nézőpontjainknak, állásfoglalásunknak, viszonyulásunknak az élet dolgaihoz. Természetesen nemcsak elméleti vonatkozásban – hogy az élet nagy kérdéseiről milyen módon gondolkodunk –, hanem saját életvezetésünk gyakorlatában. Ugyanis ahogyan élünk, olyanok vagyunk mi magunk. Aki valóban rendben van önmagával és kiegyensúlyozott, annak életében is megmutatkozik a harmónia és rendezettség.

Az önerő jövőbe mutató „tényező” is, hiszen az önbizalom megléte és a tudatos életvezetés hozzásegít a személyes célok eléréséhez, ami az elégedettség érzését adja, ezt táplálja bennünk. Enélkül a „belső iránytű” nem konkrét célra fókuszált, így az eredmény gyenge vagy hiányos. A tudatos el nem köteleződés céljaink (önmagunk) mellett – csak légvárak kergetése vagy helyben toporgás, ami a belső feszültséget generálja és fenntartja. A kitartás, az elköteleződés, a céltudatosság olyan minőségek, melyek ösztönzik a cselekvést. Hiszen a tettek nélküli elvek csak üres tartalmak.

Az önerő tanulható, elsajátítható képesség. Aki bizonytalannak, gyengének, erőtlennek érzi belső világát, képes lehet rá, hogy megtanulja és fejlessze azon képességeit, melyek által a vágyott élete felé vezető utat megtalálhatja, járhatja. Így válhat életünk számunkra értékessé, akár nehézségek esetén is, hiszen az önerő segít átvészelni a borúsabb időszakokat is. Ezért az önismereti munkába fektetett idő és energia előbb-utóbb megtérül és gyümölcsöző életté változik.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó