Egy város arculatát nem csupán a jól látható részek, hanem a kevésbé látványos, némiképp rejtett, ám mégis érzékelhető vonásai is meghatározzák: az ott élő közösség tagjainak közérzete, a jelenhez, illetve a múlthoz és a jövőhöz való viszonyulása. És ez nemcsak emelkedettebb pillanatokban, ünnepek tájékán fontos, hanem akár az átlagosnak vélt hétköznapokon is.
Sepsiszentgyörgy most újra ünnepre készül. Napokon belül elkezdődik a harmincegyedik Szent György Napok eseményfolyama, mely az elmúlt évtizedek során összenőtt a várossal és annak lakóival. Ha másabb is, de ünnep a javából, értékelésre, mérlegelésre is lehetőséget teremtő alkalom. Hiszen a Szent György Napok maga is egy rendszeres újjászületés. Nemcsak a találkozások, a mulatság és a derű időszaka, hanem e lendületes áprilisi rendezvény során jó lokálpatriótákként szemügyre vehetjük városunkat, s benne akár önmagunkat is. Hogyan élünk, merre tartunk?...
A város olyan, amilyenné lakói teszik. A bizakodóbbak, akik úgy vélik, minden aprócska cselekedettel egy picit előre, feljebb lehet lépni, a jövőbe is tekintenek, felmérik, min kellene és min lehetne változtatni; míg a csüggedtebbek, azok, akiknek életformája az örök elégedetlenkedés, mondják a magukét. Egy közösség számára viszont lényegesek az arányok: kik kerülnek többségbe, kik válnak hangadóvá. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen nézet válik uralkodóvá. Az, hogy itt mifelénk úgysem lesz soha semmi, történjék bármi, marad a sorvadás, a középszer, s aki életképes, az úgyis elmegy? Avagy azok kerülnek többségbe, akik úgy vélik, minden cselekedet számít, s bár most is embert próbáló idők járnak, mégis adottak lehetőségek, miként az örömforrások is, aki pedig haladni kíván, verejtékezve, de megteheti. A jövőt – a sepsiszentgyörgyit is – nem csupán a demográfiai és az átlagjövedelemre vonatkozó mutatók, hanem a gondolatok is meghatározzák.
Aki pedig körülnéz Sepsiszentgyörgyön, és rég figyeli e térséget, láthatja, az elmúlt évtizedekhez képest számottevő a változás. Hogy lehetne még jobb? Hát persze. Hogy lehetne – például – zsibongás, koncert, színházi előadás a málladozó, gazdátlan szakszervezetek művelődési házában, mint rég? Hát persze. De ez nem csak a szentgyörgyiek elszántságán múlik, miközben – például – az egykor szintén gazdátlan Dohánygyár – ahol immár koncertek és kulturális rendezvények pörögnek a városünnep idején is – Sepsiszentgyörgyé lett. És igen, lehet bizakodni, hogy egy most körvonalazódó, újabb álom is valóra válik: az egykor bűzlő, ma romos, rozsdás tyúkfarm helyén egy, a várost erősítő központ lehet, fiatal pedagógusokkal, egészségügyi dolgozókkal, orvosokkal, diákokkal.
A Szent György Napok előestéjén pontosan látható tehát: Sepsiszentgyörgy arculata megváltozott. Ám hogy e város tovább szépüljön, erősödjék, közösségi változásra is szükség lesz: ez pedig a lelkekben, a gondolatokban történhet meg.
Sepsiszentgyörgyiek a város megújult főterén. Fotó: Facebook / Sepsiszentgyörgy Önkormányzata / Vargyasi Levente