A Háromszék szomszédságában lévő Krizbán – e bocsánatos túlzás nem a kilométerekben mért távolságra, hanem lelki és hitbéli kötelékekre utal – április 20-án, szombaton újonnan épült magyar evangélikus óvodát és oktatási központot avattak. A jövőbe mutató képsorokat a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közösségi oldala is szépen tükrözi, s bizony, azokon nem csak népviseletbe öltözött, az új és takaros létesítménynek, játszóhelyeinek őszintén örvendező gyermekek és szüleik láthatók, hanem az is, hogy mind a templomi szentély falán, mind a harangon egy ismerős mondat díszeleg: „Ember, küzdj és bízva bízzál!”

Ma nem fegyverekkel kell küzdenie a magyarságnak, hanem bölcsőkkel, mert ahol van magyar gyermek, ott van magyar megmaradás – ezt Nagy János államtitkár hangsúlyozta Krizbán az evangélikus templomban tartott ünnepségen. A budapesti Miniszterelnöki Irodát vezető politikus kiemelte: aki magyarnak született a magyar nyelvszigeteken, a szórványban, azt meg is kell tartani magyarnak, ezért támogatja a magyar kormány az oktatási-nevelési intézmények építését és felújítását Erdély-szerte. S e küzdelemben, folytatta, a magyar kormány legfontosabb, legtapasztaltabb és legedzettebb szövetségesei a magyar történelmi egyházak, köztük a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, amely hét óvoda építésében volt partnere a kormánynak Besztercétől Krizbán át Fogarasig.

Sokakban erősödhet a felismerés, eme eseményre utaló hírek nem csupán szórványosodó vidékek krónikái, hanem ottani magyar sorstársaink életéről is szólnak. Mi több, e fejlemények szórványvidéki sors- és nemzettársainknak életerejét mutatják: nekik ugyanis jóval nehezebb helyzetben kell létezniük, dolgozniuk, teljesíteniük, mint a tömbben élőknek. Tartásukkal példát is mutatnak nekünk, székelyföldieknek, s egyben arra is ösztönözhetnek, ismerjük meg jobban, karoljuk fel határozottabban barcasági felebarátainkat. Sőt, tanuljunk is tőlük. A mostani magyar evangélikus események képkockái nem csupán azt mutatják tehát, hogy Nagy János államtitkár találkozott Nagyszeben, Oltszakadát, Fogaras, Halmágy, Brassó, Bácsfalu, Pürkerec, Tatrang, illetve Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy magyar evangélikus lelkészeivel, gyülekezetei­vel, hanem mindenekelőtt azt jelzik, hogy e települések többségén meghatározóak a magyar evangélikus közösségek. És főként a szórványvidéken élők kívánnak kiemelt figyelmet, törődést a tömbben, többségben élőktől – a nemzet lelkiismerete a szórvány! –, azaz tőlünk, és ezért öröm, igazi ünnep számunkra is, amikor az említett térségekben új magyar óvoda, új magyar oktatási központ születik. Mely az ott élőknek lehetőséget teremt arra, hogy gyermekkoruk meséivel anyanyelvükön ismerkedhessenek, majd az ottani magyar közösséggel együtt lélegezve, erősödve tanulhassanak tovább, szintén anyanyelvükön.

A közeli, mintegy 3000 lakosú Krizba községben a legutóbbi népszámláláson 282-en vallották magukat magyarnak. Mégis, napnál világosabb, hogy e mindösszesen tízszázaléknyi krizbai magyar, hasonlóan barcasági nemzettársaihoz, él és élni akar. Nemhiába olvassák vasárnapról vasárnapra templomukban Madách és immáron saját településük erőt adó mondatát: „Ember, küzdj és bízva bízzál!”...

Gyermekek az újonnan avatott krizbai magyar evangélikus óvodában. Fotó: Facebook / Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház