Az ösvényen balra térve, egyenesen előre, máris útba igazít egy fiatal hölgy, és mutatja, a szemben levő házikóban fogják osztogatni a karszalagokat a hétvégén oda érkezőknek. Majd szintén balra egy nagyobb sátorban lesznek az előadások, mellette egy kisebb sátor, annak is megvan a rendeltetése. Jobbra a kis színes épületben a Mikes Rádió talál otthonra, miként tavaly is. Aztán lesz büfé, ahol ételt és italt is lehet majd vásárolni. Odébb a fiúk ügyeskednek, hordják a raklapokat. Szembejönnek a szervezők: Kopacz Hanna, Domokos Kázmér és Turóczi Áron építészek, akik székelyföldiek mindannyian, és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztek.

Miért Kompresor? – kérdem kíváncsian. Mert a régi kompresszorházból könnyebb kijönni (Isten őrizz!) tűzvész esetén. Mert megfogta őket a tér egyedisége, belakhatósága és a boltíve, jön a válasz. Régen az épületben a kompresszoros gázsűrítő berendezést tartották, amely motorral meghajtva növelte a levegő vagy gáz nyomását és csökkentette térfogatát. Összenyomható gázt szállított... Ma régi elemekből új bútorok születnek a fiatalok keze alatt: hajó, amelyre zászlórúd húzható, régi székből vetítőállvány, raklapból ülőhely, dohányszállító asztalkából fogas... és még ki tudja, mennyi csoda... Minden görgőkre téve, hogy könnyen lehessen mozdítani... Ámulok és bámulok: a régiből így születik az új sok munkával, izzadsággal, csiszolással, lendülettel és kitartással.

A Kompresor csapata által szervezett esemény tíznapos, ebből az első hét alatt építkeztek, a tér rugalmas átalakítására koncentráltak, a második felében pedig egy építész szakmai szimpóziumot tartanak, melyen hazai és nemzetközi, magyar, román és német meghívottak adnak elő. Az esemény témája Adaptive Reuse – Épített örökségünk újragondolása. Az előadások mellett műhelymunkákon, filmvetítésen, szakmai beszélgetéseken vehetnek részt az érdeklődők.