Tény, hogy Európa nem olyan energikus, mint Amerika, biztosan azért, mert nincs elég saját energiaforrása. Az energia ára az Egyesült Államokban harmada az európainak. Addig embargóztunk, hogy most vehetjük a környezetrombolóan kitermelhető palagázt Amerikától (illetve vennénk, ha adnák, mert azt sem akarják). Így lehet, hogy az olcsóbb energiaár miatt az európai ipar egy részét Amerikába telepítik.

Az Európai Unióba húsz évvel ezelőtt tíz országot vettek fel. Romániát csak 17 éve, de azóta sem sikerült a schengeni övezetbe is bekerülni. Nagy reményeink voltak felvételünkkor, és az unió jelentős szerepet is játszott a kisebbségek (bevándorlók, LMBTQ-tagok) jogaiért folytatott küzdelemben, kivételt csak az őshonos kisebbségek képeznek, mert abban csakis a tagországok az illetékesek, amelyek aztán el is intézik őket. Azt is mondhatjuk: jó, hogy felvettek az unióba, de mi nem éppen ilyen lovat akartunk.

Tíz év alatt átlagban a társadalmi össztermék (GDP) Európában évente csak feleannyit nőtt, mint Amerikában. Aztán meg is magyarázza ennek okát a Wall Sreet Journal amerikai újság: Európának idős a lakossága, amely inkább a szabadidőt kedveli, és a biztos munkahelyet, a nagyobb jövedelmek és kihívások helyett. No, jól megvádoltak minket, pedig nem hiszem, hogy az amerikaiak nem szeretnék a szabadidőt és a biztos állást.

Addig harcolt a nép a munkaidő csökkentéséért, hogy míg 1960 és 2023 között Amerikában a munkaidő 10 százalékkal csökkent, addig Európában 20–30 százalékkal. (Úgy látszik, az európaiak azt mondják: ha nem is keresünk jól, de legalább nem kell sokat dolgozni.) 2009-től mostanáig a fizetések három százalékkal csökkentek Német-, Olasz- és Spanyolországban. Görögországban 6 százalékkal. Ezért aztán bizony a nadrágszíjon húzni kell. Például délben két lyukkal szorosabbra húzza az ember, és máris úgy tűnik, mintha tele lenne a hasa.

Az európaiak, mivel egyre szegényebbek lesznek, kevesebbet esznek, hogy spóroljanak. Ennek előnyeiről nem beszélnek a szakértők, pedig állandóan azért sírnak, hogy nagyon sok az elhízott ember(asszony) Európában és az egész világon.

A franciák kevesebb vörösbort isznak. (Ennek is megvan az előnye, mert kevesebben válhatnak alkoholistává.) A spanyolok az olívaolajjal spórolnak, Németországban pedig a hús- és tejfogyasztás az utolsó három évtized minimumára esett.

Macron francia elnök biztosan tudomást szerzett arról, hogy szegény franciák kevesebb vörösborral szédítik magukat, és Európa lemaradt Amerikához képest, ezért aztán felvázolta az erősebb Európáról szóló elképzeléseit. Kijelentette, hogy a kontinens nem válhat az Egyesült Államok vazallusává. „Fennáll a veszélye, hogy Európa meghal. Nem vagyunk felkészülve a kockázatokra” – jósolja. Mikor Putyin orosz elnök azzal fenyegetőzött, hogy Oroszország készen áll atomfegyverek bevetésére, ha az orosz államiságot, szuverenitást vagy függetlenséget fenyegetés éri, akkor Macron megmondta, hogy Franciaország nem fél, mert mint mondta: „magunk is atomhatalom vagyunk”. (A franciáknak 290 atomtöltete van, az oroszoknak közel 6000). Macron, ha nem egyéb, a régi dicsőségről álmodozik, mikor a franciák az első világháború után Európa (és más földrészek) térképeit szabdalták, és a békefeltételeket diktálták. Lehet, hogy most ő is le akarja győzni Oroszországot, mint nagy elődje, Napóleon.

Macron máris vitát szeretne nyitni a rakéták elleni védelemről, a nagy hatósugarú fegyverek és a nukleáris fegyverek használatáról, mert – mint állítja – meg akarja védeni Európa földjét. Európának a hiteles védelme meg kell hogy haladja a NATO által most nyújtott biztonságot.

Biztos, hogy ezt a védelmi csapatot Franciaországgal az élen ő vezetné.

Fotó: Facebook / European Comission