Az ünnepi istentiszteleten a lelkésznő a Királyok könyvéből felolvasott bibliai igét véve alapul a hit gyakorlásának fontosságáról, a konfirmáció ünnepi pillanatainak érzelmeiről beszélt, és a kikérdezés előtt arra biztatta a két ifjút, ne izguljanak, mert ünnepelni jöttek, a jelenlevők szeretettel és jó lélekkel várják bizonyságtételüket, azt, hogy befogadják őket az egyházközség családjába. „Ezek a pillanatok az öröm áldott pillanatai. Büszkék vagyunk rátok, hogy szeretnétek e közösség cselekvő, aktív tagjaivá válni” – mondotta nekik.

Szólt a nagy unitárius elődökről, az unitárius vallásért vívott hosszú küzdelmükről, valamint a közösségi munka és a közösségi hovatartozás fontosságáról is. Azt, hogy csak ketten vannak konfirmálók, Jézus szavaival engesztelte. „Sok az aratnivaló, de a munkás kevés” – idézte a kétezer évvel ezelőtti állapotokat, hozzáfűzve, hogy ma sem egyszerű gyakorolni a hitet vagy részt venni egyházi közösségeink életében, de ennek ellenére a két fiatalt arra buzdította, legyenek oszlopos tagjai közösségeiknek.

A fiatalok nevében Gazdag Fruzsina köszönte meg a gyülekezet oltalmazó gondoskodását, a befogadást, Fazakas László gondnok elsősorban a tiszteletes asszony, a fiatalok családjai iránt fejezte ki háláját és köszönetét, Bogyor Izabella pedig a nőszövetség nevében mondott köszöntőt, egy-egy Bibliát és egy-egy szál virágot adva át a konfirmálóknak.

Böjte Ferenc