KármentőNem egy nap az élet

2024. május 9., csütörtök, Jegyzet
László Zsuzsa

Nemrég írtam a világnapokról, elég ironikusan. Nem véletlenül, mert azért azok az akkor említett világnapok… Szóval, nem kérek most bocsánatot az akkori hangnemért. De azt be kell vallanom, hogy vannak világnapok, amiket én is komolyan veszek.

Viszont továbbra is úgy gondolom, a valóban fontos dolgok nem csak egy napot érdemelnek évente. Nem csak olyankor kell figyelmet fordítani rájuk. Legyen az színház, tánc, etnikai közösség, zene, Down-szindróma, és sorolhatnám még. Az általam ironizált világnapok az ízléstelen, rossz vicc kategóriájába sorolhatók, vagy még oda sem. De több minden egyéb is, évente legalább egy napig megkülönböztetett figyelemnek örvend. Például, legalább olyankor felkapjuk a fejünket arra, hogy élnek köztünk nagyon szerethető, nagyon sok szeretetet, örömet nyújtó, fontos eredményeket elérő Down-kórral született társaink, hogy a színház, a költészet, a zene micsoda ajándék, hogy a természet adta környezetünkre nem árt jobban odafigyelni, hogy a cigányok nem csak az előítéleteink, vagy akár valós bosszúságaink mentén, de a maguk értékeivel, képességeikkel többféle közösségben élő, sokszínű etnikum. És a halottainkra tisztelettel, kegyelettel megemlékezni is fontos. Ha nem tesszük meg máskor, egy évben egyszer legalább… Egy évben egyszer a sírokra virágokat viszünk, gyertyát gyújtunk, egy évben egyszer elültetünk egy fát, rácsodálkozunk a Down-szindrómával élők csodálatosságára, és a családjaik feltétel nélküli szeretetére, kitartó fel nem adására. És mi van, ha az év többi napjára is magunkkal visszük az egymásra, és (még) élhető környezetünkre, és egyebekre való odafigyelést? Hátha…

Nem véletlenül tértem vissza a témára pont most, az anyák napja körül. Két gyermek édesanyjaként, és több éve elanyátlanodott gyermekként. Hogy gyermekként milyen voltam, hogy anyának milyen vagyok…? Hogy az anyám milyen volt? A tökéletlenségeinkkel együtt, de a legnagyobb szeretetben, bizalomban nagyon is rendben voltunk, vagyunk. Legalábbis én így gondolom. Mindenkinek csak annyit kívánok, amennyit gyermekként kaptam, anyaként kapok, és az bőven elég! Nemcsak anyák napján vagyok életre szólóan gyermek, de ilyenkor (is) gyertyát gyújtok, virágot viszek, elüldögélek egy sír mellett. Akkor is, ha pontosan tudom, hogy az csak egy sírhely. És anya sem egy napig vagyok, bár a lányaim – hosszas szervezkedés után – már szereztek felejthetetlen meglepetést ezen a napon. Szóval, vannak napok és napok közt különbségek. Akkor is, ha nem egy nap az élet…

 

Albert Levente felvétele

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 488
szavazógép
2024-05-09: Közélet - Demeter J. Ildikó:

Amikor figyelnek az építészekre

Váratlan sikere volt a dohánygyár egykori kompresszorházában megszervezett építészkonferenciának: az ismert és kezdő műépítészek előadásaira, kerekasztal-beszélgetéseire többtucatnyi laikus érdeklődő is beült; volt, aki csak bekukkintott, hogy mi folyik itt, és aztán órákra ott ragadt.
2024-05-09: Család - :

Meddig élünk?

Az Eurostat pénteken közzétett adatai szerint Spanyolországban a legmagasabb, 84 év a várható élettartam az Európai Unióban, míg Romániában a harmadik legalacsonyabb, 76,6 év. Az uniós átlag 81,5 év. Romániánál csak Lettország áll rosszabbul 75,9 évvel, illetve Bulgária 75,8 évvel, Magyarország csak egy hellyel van Románia előtt.