Az elmúlt esztendőkben az erdélyi származású és 1948-ig Budapesten, majd haláláig Londonban élő s a BBC magyar adásánál dolgozó Cs. Szabó Lászlónak több kötete is megjelent hazai kiadóknál, ledolgozandó a hatalmas adósságot, amelyet vele szemben jogosan érezhet az erdélyi kultúra és könyvkiadás. Így jelent meg 2004-ben a Korunk kiadásában az Erdélyi metszetek — Cs. Szabó erdélyi tárgyú esszéválogatása Pomogáts Béla bevezetőjével —, majd 2005-ben a Kriterionnál a Kárpát kebelében, válogatta és az előszót írta Sas Péter.
Legújabban, ugyancsak a fáradhatatlan Pomogáts Béla válogatásában, a Mentor jelentette meg A magyar költészet századai című esszékötetét*, amely Cs. Szabó a magyar költészetről szóló nyolc nagy terjedelmű esszéjét teszi hozzáférhetővé az erdélyi olvasó számára is.
Cs. Szabó terjedelmes életművében feltűnően sokat írt a magyar költészetről. Ezek közül a könyv nyitó kétrészes esszéje, a Mérleg a legizgalmasabb. Első része még 1941-ben, a Nyugat egyik utolsó számában jelent meg, ezt egészítette ki egy 1942-es előadása, a teljes szöveg 1943-ban kiadott, Haza és nagyvilág című esszékötetében olvasható. Idézzünk egy terjedelmesebb fragmentumot, amely pontosan jelzi Cs. Szabó kiindulási pontját: ,,A függetlenséget békés szétválással elsőnek a vers vívta ki. A fiúk úgy önállósultak, mint Belgium s Norvégia: az öregebb társország kiengedte őket a kötelékből. A líra az Ady-szirtfokot megkerülve új irányba áramlott. Sem Adynak, sem Babitsnak nem volt igazi költő tanítványa. A költészet csodálatos életmentő ösztönnel visszafordult a népi klasszikusokhoz (Erdélyi, Illyés), a népköltészethez (Erdélyi, József Attila) s az idegen óriásokhoz (Szabó Lőrinc). Lapozzuk föl Berdát, Fodort, Komjáthyt, Sárközit: a két óriás csak elvétve visszhangzik versükben. A jósok megbuktak: tíz évvel Ady halála után ismét hatalmas költészet lobbant föl. Nem kellett ugarolni, nem kellett pihenni, mint annak idején Vajda János és Ady között."
S csak ezután, már újabb, az emigrációban íródó esszéiben, pamfletjeiben tér rá az akkor már teljes ,,fegyverzetben" porondon lévő, sokat vitatott — nemzedéktársai, Szerb Antal és Halász Gábor által indulásuktól élesen bírált — új generáció, a Nyugat harmadik nemzedéke költőire: Weöres Sándorra, Jékely Zoltánra, Vas Istvánra, Radnóti Miklósra, Zelk Zoltánra, Rónay Györgyre, Kálnoky Lászlóra… Akiknek népszerűsítéséért, valós értékeik felmutatásáért, akárcsak a Pilinszkyéért, a londoni rádió magyar adásában oly mérhetetlenül sokat tesz.
De költészet iránti érzékenységére jellemző, hogy igen korán felismeri az Újhold költőinek, elsősorban Pilinszky Jánosnak vagy Nemes Nagy Ágnesnek is a jelentőségét.
Általában Cs. Szabó irigylésre méltó empátiával, érzékeny membránként reagál a magyar líra helyzetére, változásaira a legsanyarúbb időkben, a politikai futurizmus évadaiban, az ötvenes években is. S azután, végig, a haláláig. A könyv záró írása a Torz magyar irodalomtörténet című pamflet (Katolikus Szemle, 1962), amelyben a Klaniczay Tibor, Szauder József és Szabolcsi Miklós által jegyzett Kis magyar irodalomtörténet (1961) éles bírálatára vállalkozik, esősorban azért, mert szerinte ,,fülsértő, ahogy a marxisták a Történelem determináló törvényeinek alázatos tisztelete közben magukról a megtörtént dolgokról írnak", állandóan ,,az előgyártott ideológiai képhez" szabva a valóságot...
* Cs. Szabó László: A magyar költészet századai. Mentor, 2008. Az izgalmas borító Könczey Elemért dicséri.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
