Hosszas előkészületek eredményeként vasárnap a sepsiszentgyörgyi Gyár utcai Krisztus Király-templomban negyvenkilencen lettek elsőáldozók. A Takó István plébános és Ferencz Zsolt segédlelkész által celebrált ünnepi szentmisén a zsúfolásig megtelt templomban Bajcsi Tibor gondnok vitte elöl a szent keresztet, majd szüleikkel kézenfogva felsorakoztak utána a székely ruhába öltözött elsőáldozók.
Énekelt a gyerekkórus Lőfi Gellért tanár-karnagy vezetésével. A gyermekeket a segédlelkész és Horváth Enikő tanítónő készítette fel. A tematika az évi mottóhoz kapcsolódott: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem (Zsolt. 51,12).
A lélekemelő ünnepség elején egy elsőáldozó kislány margarétás koszorúval a fején elmondta, „Isten családjaként akarjuk megünnepelni”, majd az oltárra helyezték a jelképeket: a Szentírást (amelynek olvasása megújítja a családokat), az égő gyertyákat (Krisztus fényének hordozói kell lennünk), a kis kereszteket (jusson eszünkbe irántunk való szeretete), a vizet (amely keresztségünkre emlékeztet), a két nagy virágcsokrot (hálaként a szülőknek és szeretetszülőknek, hogy felnevelték őket). Majd a plébános és a segédlelkész szólt az elsőáldozókhoz, akik hálatelt szívvel köszönték meg szüleiknek a szeretetet, azt, hogy az öröm napján részt vesznek a boldogságukban, és áldást kértek rájuk, mert Istenhez vezették őket. „Ma gazdagabbak lesznek, mert magukhoz veszik Jézust” – hangzott el, majd a szülők is megáldották gyermekeiket.
A segédlelkész Jézus Krisztus nevében köszöntötte az egybegyűlteket, s áldást kért a vízre, amely emlékeztet keresztségünkre. Ő vezette a szertartást, majd hangsúlyozta: velük együtt az a feladatunk, hogy szívet vigyünk a világba, ki-ki a mellette lévőnek, mert nem tökéletes szívünk kell hogy legyen, hanem hegekkel, sebekkel teli, akár az idős bácsinak a példabeszédből. A szülők, keresztszülők, nagyszülők és Ferencz Zsolt könyörgése után a kenyér és szőlő megáldása következett. A gyerekek a köztük lévő egységet kérték az Úrtól, és hogy egyházuk élő tagjaivá váljanak, illetve hogy elsőáldozásukkal sok gyümölcsöt teremjenek. A kenyérrel és a borral ők magukat is Istennek ajándékozták. Felajánlották neki családi életük örömeit, nehézségeit, erőfeszítéseit, gyengeségeiket, hogy nagy dolgokat cselekedjen általa, majd következett az áldozás pillanata két szín: a kenyér és bor színe alatt.
Takó István plébános hálát mondott a jó Istennek, és hogy a gyerekek tanúságot tettek nemcsak aznap, hanem az egész év alatt arról: mennyire fontos, hogy ott legyen velünk, mert talán azon áll vagy bukik az életünk, hogy mennyire tudunk a szívünkhöz közel kerülni.
