Talán nem is akad még egy olyan művelődési ház, mint a sepsiszentgyörgyi: kétszáznál is többen dolgoznak ott, fizetség nélkül, sőt, olykor maguk teszik ki zsebből a szükségest. Dolgoznak, mert a próbafolyamat számukra nagyon is komolyan vett munkának számít. Dolgoznak, és fizetséget nem kérnek. Csupán annyit, hogy szerepelhessenek. Küldetésüknek tartják, hogy az általuk képviselt kultúrát terjeszthessék, miként azt is, hogy jó hírünk-nevünk vigyék a világba. Dolgoznak csak a tapsért. S ha idén szűkösebbek is lehetőségeik, meggyőződésünk: őket az intézmény soványabb költségvetése nem riasztja vissza terveik kivitelezésétől. Az idei év lehetőségeiről Dulányi B. Aladárt, a városi művelődési ház igazgatóját kérdeztük.
Pénzzel kezdjük a beszélgetést, hiszen közismert, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat idén kevesebbet költ kultúrára, mint tavaly. Múlt évben 450 000 lejes költségvetéssel rendelkezett az intézmény, erre az esztendőre 400 000 lejt ajánlottak nekik. Ami meglehetősen kevés, számításaik szerint úgy 35 000-rel több kellene, merthogy minden drágult, a víz, a villany, a gáz, s meredeken az autóbuszbérek — ez utóbbi a legfájdalmasabb, hiszen a művelődési ház különböző csoportjai számtalan meghívást kapnak falunapoktól fesztiválokig, testvérvárosi fellépésektől rangos találkozókig. Aztán meg itthon is rendeznének egyet s mást, ami szintén pénzbe kerül, hogy ne is beszéljünk az épület ugyanvalóst esedékessé vált tetőjavításáról, szakemberek mérték fel, s állítják, ha jó vastag rétegben vizes hó nyomná meg a cserepeket, a gerendák bizony beszakadnának. Ezt a javítást meg úgy kellene elvégezni, hogy egyúttal a hatalmas térben újabb termeket lehessen kialakítani, merthogy szűkössé vált az épület, a legtöbb próba és előadás a nagyteremben zajlik, s ha délelőtt jóformán kihalt a művelődési ház, csupán a nyugdíjas-kórus tagjai járnak be próbálni, délután bizony annál zsúfoltabb: háromkor kezdik a táncosok, a zenészek, s majd tova éjfélkor a színjátszók zárják az ajtót. Mellékesen a táncosoknak is kellene egy-két új ruha, a kórusnak szintúgy, a színjátszók most próbálják a Hyppolit, a lakájt, számukra kellék, díszlet talán részben kölcsönözhető a színháztól — szóval, gond van elég.
A legfontosabb az, hogy a művelődési tevékenységek működjenek, mondja az igazgató, hiszen az intézmény rendeltetése, hogy akiket érdekel a kultúra, ott megtalálják a maguk érdeklődési körének megfelelő elfoglaltságot, ,,inkább ide jöjjenek, mint a kocsmába". Ami meg a kínálatot illeti, igencsak változatos: zene minden műfajban, táncház, fotósoknak a Camera Club Siculorum, a pincében a különféle klubtevékenységek, hamarost újraindul itt a képzőművészeti klub is, s még bővítenének, komolyzenei estekkel például.
Bevétele? Az is van az intézménynek, kiszállások alkalmával, a színjátszók előadásaiból, a népi zenekar és néptáncosok fellépéseiből, a könnyűzenei együttes is hoz pénzt a konyhára, no de az el is megy a buszozásra, olykor még nem is elég, s olyankor, akiknek menniük kell külföldi fesztiválra például, hát támogatókat keresnek, s ha az sem elég, összedobják zsebből a szükségeset.
S hogy hogyan lehet mégis e csökkentett költségvetéssel átvészelni az évet, anélkül hogy kitűzött céljaikat fel kellene adniuk? ,,Mi mindig úgy gazdálkodtunk, csupán a legszükségesebbekre költve, hogy ki tudjunk jönni a költségvetésből. Ennyi pénzből még nem tudom, hogy, de megcsináljuk" — mondja Dulányi B. Aladár. Arcán a mosoly nem csak a vendégnek kijáró álca, ő tényleg hiszi, hogy idén épp oly teljes és gazdag évet zárhatnak, mint az előzőek voltak. Ennyiben maradunk.
