A szavazási kedv növekedése normális esetben jó hír, hiszen a részvételi arány a választási jog megbecsülésének fokmérője, azt jelzi tehát, hogy a társadalom mennyire érett a demokráciára. Nem véletlen, hogy a régi nagy nyugati demokráciákban a 70 százalék körüli vagy éppen azt jóval meghaladó részvételi arány sem ritka: az ott élők tisztában vannak vele, hogy országuk, nemzetük, településük és saját családjuk sorsa azon múlik, kit, kiket választanak meg vezetőiknek. A kommunista rémuralom sújtotta kelet-európai államokban a választás intézményét alaposan lejáratták az elnyomó hatalom birtokosai, így Romániában is jelentős bizalmi deficittel nézett szembe a közelmúltban, azonban itt is egyre többen vannak, akik ráébredtek arra, mennyi minden múlik a választások kimenetelén saját életükben is.

Ami azonban az ország egészét nézve kedvező – a szavazási kedv növekedése –, az magyar szempontból aggasztó: ha ugyanis a romániai magyarság nem zárkózik fel a románsághoz e tekintetben, akkor nagyon könnyen megeshet, hogy az EP-választásokon az RMDSZ égisze alatt futó magyar összefogás listája nem éri el az 5 százalékos támogatottságot. Ez pedig – minden ellenkező vélekedés, közömbös legyintés vagy dühös kivagyiság ellenére – súlyos következményekkel járhat a romániai magyar közösség egészére. Ha ugyanis Romániából nem jut be magyar képviselő az Európai Parlamentbe, akkor Brüsszelből nézve az itteni magyarság megszűnik létezni. Nem várható el sem egy német, sem egy francia EP-képviselőtől, hogy érdemben foglalkozzék a romániai magyarság helyzetével, vagy legalább törekedjék a helyzet megértésére, ha azt látja: Romániában csak románok élnek, elvégre ők vannak ott az Európai Parlamentben. Lehet azzal érvelni, hogy de hiszen eddig sem foglalkozott érdemben senki a nemzeti kisebbségekkel – csakhogy ez egyszerűen nem igaz. Az Európai Parlament ugyanis elfogadta például a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomagot – amelyben oroszlánrésze volt a két RMDSZ-es képviselőnek, Winkler Gyulának és Vincze Lórántnak is. Hogy egyelőre nem lett belőle kötelező érvényű jogszabály, az az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságon múlt – az EP-választás egyik fontos tétje azonban az is, hogy ki, kik vezetik majd az uniós intézményrendszert a következő években.

Ennél is aggasztóbb azonban, hogy egy esetleges kudarc az EP-választásokon olyan lavinát indíthat el, amely alapjaiban rendítheti meg a romániai magyarság saját erejébe vetett hitét, rombolja a közösség önbecsülését, és könnyen eljuthatunk oda, hogy az egyszer át nem ugrott küszöb soha többé le nem győzhető akadállyá válik például a romániai parlamenti választásokon. Arra pedig, hogy ez mivel jár, találunk példát, nem is oly messze tőlünk: Szlovákiában. A felvidéki magyarság hosszú évek óta nem tud bejuttatni egy magyar pártot a szlovák törvényhozásba – és a közösség nem erősebb, hanem gyengébb lett emiatt, a magyarlakta régiók fejlődése elmaradt az átlagtól, a magyar nemzeti identitás megőrzése nehezebbé vált számukra.

Lehet tehát mindenféle elméletekkel előállni, lehet kifogásokat sorjázni, elégedetlenségünket hangoztatni, szabad és lehet dühünket kifejezni – de hova vezet mindez? Azt látjuk, a közvélemény-kutatások szerint a román társadalom szavazni készül június 9-én. Mi mit teszünk?

Fotó: Albert Levente