Elsőként v. Beke Ernő, az EVR kézdiszéki székkapitánya a trianoni békediktátum előzményeiről és annak gyászos következményeiről beszélt. „Elmondta továbbá, ezen trianoni emlékkereszt gondozói a Baráti Kör tagjaiból kerültek ki, akik történetesen az EVR tagjai is, és önként vállalták, hogy gondját viselik a keresztnek és környékének. Köszönetet mondott v. Baricz Jakab István őrmesternek és v. Dobri Ildikónak. „Trianon mindnyájunk rossz álma, amelyből nem tudunk felébredni még a mai napon sem” – zárta beszédét a székkapitány, majd átadta a szót Csomós László berecki plébánosnak, beszolgáló lelkésznek, de előzőleg kihangsúlyozta, hogy "ez az emlékkereszt nem méltó áldásra, koszorúk és virágok elhelyezésére, hiszen a szégyenteljes békediktátumra emlékeztet, ami nem ünnep, hanem csak egy szomorú megemlékezés számunkra.” A plébános imát mondott és egy Szűz Máriáról szóló népéneket, a Boldogasszony, édes címűt énekelte el. Az esemény himnuszaink eléneklésével, szeretetvendégséggel és baráti beszélgetéssel zárult.