Hamar lepergett öt esztendő, ismét érettségi találkozóra, a hetvenedikre hívtak a még élő kollégák, Ráduly Imre és Brassai László. Imre a nyilvántartó: a fiú és lány Mikóban érettségiztünk 1954-ben összesen 122-en, 67 lány és 55 fiú.
Meghaltak eddig 89-en, jelenleg élünk 33-an, ebből ünnepi asztalnál ült 10 mikós fiú, 3 lány, jelen volt egy kísérő. Kedv volt, hangulat volt, Magyarországról eljött Bartos Bertalan, levelet írt ugyanonnan Bába Kati, amelyet jómagam olvastam fel. „Szívesebben lennék ott veletek, viszont minden esti imámban megköszönöm az Istennek, hogy az eszem még működik. A honvágyat és a 37 évi egyedüllétet nem sikerült legyőznöm. Kívánom, hogy még találkozhassatok, lélekben én is ott vagyok veletek.” Gróf Mikó Imre és Mikes Kelemen szobránál kijárt az ünnepi virágcsokor, a fotózkodások már akkor iskolatörténeti dokumentumokká váltak.
A Székely Mikó Kollégiumban két generáció énekkara fogadott az udvaron, elhangzott a Mikó himnusza. De mi az, hogy kettős megújulás? Láttuk, hogy öregedő kollégiumunk épülete teljes megújulás alatt áll, mi pedig, akik átléptük hetvenedik találkozónkat, beléptünk egy nagyon közeledő megújulás időszakába: élve-egészségben és szerény eredményekkel akarnánk megérni szeretteink körében a még következő öt évet is! Ráduly Imre engem nevezett ki osztályfőnöknek. Belépett hozzánk köszöntőjével Sztakics Éva, a kollégium igazgató-tanára, beszélt az épület és a mikós élet fejleményeiről, egy-egy színes és hangulatos gránitmatúra emléklappal lepett meg mindnyájunkat. Köszönjük! Harangszó után összegyűltünk a sepsiszentgyörgyi emlékkopjafánknál a várfal előtt, örvendtünk, hogy maradt még egy lelkipásztorunk, aki palástban hozott nekünk lélekerősítő igét. Tiszteletes Gaál Tibor osztálytársunk, Maros megyei református lelkipásztor Ef. 4,23 alapján mondta el, hogy mit jelent az ember lelkének emléket ülni. Közösen koccintottunk a Bertis Big Mama hátsó termében terített asztal mellett.
Mikós lányok-fiúk a kollégium kapujában 2024. május 24-én. Albert Levente felvétele
