Stabilitásnak írják, de káosznak ejtik: a kormánykoalíció az első idei választásokat is ugyanolyan improvizált módon zavarta le, ahogy több nagy horderejű, évekre kiható törvényt és intézkedést fogadott el az elmúlt közel három évben. Szinte mindig az derült ki, hogy egyáltalán nem készítették elő és gondolták végig a dolgok menetét, amivel felfordulást és felháborodást keltettek, utólag pedig különböző módosítgatásokra kényszerültek.
35 év alatt ilyen rosszul még nem szerveztek választást Romániában – mondják azok, akik a gyakorlati teendőket végezték. Maga a választás sem volt zökkenőmentes – több száz rendellenességet jelentettek a kampány és a kampánycsend idején, illetve a voksolás napján (Háromszéken is volt fennakadás, a mozgóurnák nem jutottak el minden igénylőhöz) –, utána azonban elszabadult a pokol. Hétfőn a nagyvárosokban óriási sorok alakultak ki a szavazólapos zsákok átadásánál, sokan orvosi segítségre is szorultak azok közül, akik 24–30 órai készenlét után órákig étlen-szomjan vártak sorukra a tűző napon; este a fél országban (22 megyében) felfüggesztették a leadási eljárást, kedden kezdtek folyni a büntetőfeljelentések, amelyek elcsalt szavazatok ezreitől a pontatlan vagy meghamisított jegyzőkönyvekig számtalan szabálytalanságra világítanak rá. Sok helyen kellett újraszámolni a szavazatokat (a Konstanca megyei Costinești-en például ötször!), és még csütörtökön sem volt hivatalos végeredmény, csak részleges és ideiglenes adatok.
Felelősök persze nincsenek. A koalíció ünnepel – habár a liberálisoknak nem sok okuk van rá, közel 4000 tanácstagot, mintegy 300 polgármestert, 5 megyevezetői és 2 EP-mandátumot veszítettek 2020-hoz képest –, és már az elnökválasztásról tárgyal. Mintha semmi egyéb gondja nem lenne az országnak, a PSD és a PNL elnökei a még lezáratlan önkormányzati és EP-választások után máris fejest ugrottak a következő nagy vízbe. De rögtön meg is feneklettek: most már nem csupán abban különbözik a véleményük, hogy közös vagy külön államfőjelöltet indítsanak, hanem abban is, amiben eddig egyetértettek, jelesen a szeptemberre előrehozott elnökválasztásban. Hirtelen maguk is rájöttek, hogy ez talán mégsem olyan jó ötlet, Iohannis NATO-főtitkári esélyei sem ezen múlnak. Vagy talán azokkal a feszültségekkel szembesültek, amelyek a leköszönő, de még hivatalban levő, és a megválasztott, de csak ősszel kenyérbe lépő polgármesterek között jelentek meg mindjárt a választások másnapján? Az új elöljárók egy része ugyanis attól tart, hogy a távozók ezután afféle „utánam az özönvíz” módon fognak dolgozni, és súlyos következményekkel járó rossz döntésekkel keserítik meg utódaik életét. A kormányok szoktak így tenni, minden váltáskor azt halljuk, hogy a nehéz örökség miatt nincs haladás.
Na de legalább van stabilitás. Emellett nemtörődömség és hozzá nem értés, amitől a káosz állandósulni látszik. És jönnek újabb választások az ősszel, amikor a mindeddig Iohannis akaratából uralkodó Ciolacu–Ciucă páros megpróbálja átmenteni a hatalmát a következő évekre. A tét nyilván nem a jó kormányzás: aki alulmarad, attól a pártja meg fog szabadulni. Ezért nem fontosak most a már lejárt választások…
Marcel Ciolacu kampányban. Ódzkodik az elnökjelöltségtől. Fotó: Facebook / Partidul Social Democrat