A háromszéki futsalsport felélesztésének egyik kulcsfigurája korábban a Sepsi Futsal csapatánál, az FK Székelyudvarhelynél, a Dévai Autobergamónál és a magyar NB I.-ben érdekelt SG Kecskemét Futsal együttesénél kergette a lasztit. Nemrégiben vele beszélgettünk, és a Sepsi-SIC első idényéről, a jó, illetve a rossz pillanatokról és persze a jövőről is faggattuk.

– Újoncként egészen jó 2023–2024-es idényen van túl a Sepsi-SIC. Ötödik hely a bajnokság végén úgy, hogy a playoutban egyetlenegy mérkőzésen sem veszített a csapat. Játékos-edzőként mennyire vagy megelégedve ezzel az eredménnyel?
– Ha valaki azt mondta volna nekem a szezon elején, hogy az ötödik helyen végzünk és ilyen menetelést csinálunk, én tavaly augusztusban elfogadom a dolgot, az biztos. Az első idényünkben voltak olyan mérkőzések, mint például a Mărășești otthonában játszott döntetlen, és nagyon sajnálom az ott elhullatott pontokat, vagy a Temesvár elleni itthoni győzelem, amelyen extra teljesítményt nyújtottak a fiúk, amiért le a kalappal előttük. Nem lehetünk elégedetlenek az első idényünkkel, mert ha reálisan nézzük, akiktől kikaptunk, azok jobbak voltak, mint mi. Talán az FK Székely­udvarhely itthon nem volt jobb, mint mi. Az a mérkőzés másképp alakulhatott volna, de kockáztattam, és edzői húzáson ment el a meccs, én vállalom érte a felelősséget. Ha ez a mérkőzés másképpen ér véget, és a mărășești-i két pont is megvan, azt is mondhatnánk, hogy lehetett volna keresnivalónk a felsőházban. De ahhoz, hogy oda érjünk, mindenképp kellett ez az év a sikereivel, a vereségeivel együtt, hogy a következő szezonban a legjobbakkal is fel tudjuk venni a harcot. Az első négy ellen az udvarhelyi volt a nagyon fájdalmas vereség, a többi mérkőzésen bátran harcoltunk, és egy meccsen sem maradtunk szégyenben. Gondolok itt egy galaci, egy dévai kiszállásra, de amikor ezek a csapatok hozzánk jöttek, akkor is küzdöttünk ellenük. Ezeken a mérkőzéseken a több tapasztalat és a hosszabb kispad győzött. Hatalmas köszönettel tartozunk a szurkolóknak és azoknak, akik kijöttek minden meccsünkre és jelenlétükkel támogattak minket, továbbá köszönjük a szponzoroknak és a támogatóknak a 2023–2024-es szezonban nyújtott segítséget.

– Melyik volt az idény legrosszabb meccse?
– Úgy gondolom, a legrosszabb meccsünket Udvarhelyen játszottuk. Azt éreztem, hogy a fiatalok kicsit megijedtek, és kikaptunk 8–1-re. Nekünk azon a meccsen semmi nem jött össze, s ha üres kapura ment volna a labda, akkor azt a szél kifújja, pedig teremben játszunk... Az ellenfélnek pedig minden összejött: a kapu mellé tartó labda is bement valahogy... Nem kifogást keresek, ám azt kell mondanom, hogy azon a mérkőzésen nekünk egyszerűen nem ment semmi.

– A legjobb meccsetek a Temesvár elleni hazai győzelem volt?
– Igen, én is a Temesvár elleni 1–0-t mondanám a legjobb meccsünknek, ami tőlünk extra teljesítmény volt. A bánságiak hét egymás utáni győzelmet követően és veretlenül jöttek ide. Mindenki elkönyvelte, hogy ezek most jól elkalapálnak minket, ezzel ellentétben egy olyan mérkőzést játszottunk, hogy csak, és szerintem a fiatal játékosoknak ez volt életük meccse. Ez az a mérkőzés, amikor nekik semmi sem ment be, de mi kiváló teljesítményt nyújtottunk, kezdve a kapus Papp Lászlótól egészen a legfiatalabb játékosig. Mindenki száz százalék fölött teljesített, és én azt mondtam mindig a fiúknak, hogy ilyen mérkőzésen, egy ilyen ellenféllel szemben nem elég a száz százalék, nekünk százötven százalék kell ahhoz, hogy nyerjünk, és persze szerencse is kell. De ahhoz, hogy szerencsénk legyen, dolgozni is kell, és én úgy gondolom, tettünk érte. Tényleg sajnálom a mărășești-i két pontot... Három ponttal maradtunk le a felsőházról, azzal a kettővel egy pontra lehettünk volna a playofftól, szorosabb lett volna a küzdelem, és talán minden másképp alakul. Ezt már sajnos sohasem tudjuk meg...

– És mi van akkor, ha a felsőházba juttok be? Többre lehettünk volna képesek, mint a negyedik helyen végző Udvarhely?
– Annál jobbat, többet mi sem tudtunk volna most összehozni. Az Udvarhelyt szó szerint mindenki elkalapálta, egy meccset tudtak megnyerni azért, mert az utolsó mérkőzésre a Temesvár az ifjúsági csapatot küldte el. Én azt mondom, hogy ők is mindig méltó ellenfelei voltak a rájátszásbeli csapatoknak, tovább, ha mi jutunk oda, nem biztos, hogy mindegyik mérkőzésen helyt tudtunk volna állni, ám szerintem tudtunk volna meglepetést okozni vagy jó eredményt
elérni.

– A Román Kupában is jól ment a csapat, egészen az elődöntőig...
– Igen, az elődöntőben is nagyon jól játszottunk, ahhoz képest, hogy kikaptunk 4–1-re. Én csak dicsérni tudom a csapatot. Komolyan készültünk arra a mérkőzésre, taktikailag, fizikálisan, mentálisan jól álltunk. Ha megnézzük a dévaiak góljait, akkor elmondhatjuk, hogy négyből hármat kontrából szereztek, hiszen ez az erősségük. El kell ismerni, hogy jobbak, és azon a meccsen ki is jött a tapasztalatkülönbség: mi kihagytuk, ők pedig berúgták és nem felépített támadásból rúgták a gólokat, hanem csak ellentámadásból tudtak legyőzni.

– Úgy érzem, utánpótlás szempontjából jól állunk. Az U19-es csapatunk is jól szerepelt az első szezonjában: ott volt a Román Kupa nyolcas döntőjében és az Elitek Ligájának legjobb négy csapata között...
– Az ificsapatban játszó fiúk előtt is le a kalappal, mivel remekre sikeredett az első évük. A kupaviadal elődöntőjében kikaptunk az Udvarhelytől, de végig szoros volt a mérkőzés. Akkor ott mi érdemeltük volna meg a győzelmet, az Elitek Ligájának szentgyörgyi elődöntőjében viszont egyértelműen az udvarhelyiek voltak a jobbak, mivel az elejétől fogva jobban játszottak. Mindkét alkalommal kulcsfontosságú volt a tapasztalat, mivel ők több ideje voltak együtt. Az ifjúsági játékosaink közül többen is a nagy csapattal edzettek, és számítunk rájuk a jövőben is.

– Jövőről lévén szó, mit lehet tudni a következő szezonról, mikor kezditek a felkészülést, és mit tudsz mondani távozó vagy érkező játékosokról?
– Most mindenki szabadságon van, majd július elejétől kezdek kiadni napi feladatokat. Erre azért van szükség, mert július 15-én indul a felkészülés, és ne a nulláról kelljen kezdeni mindent, hanem legyen egy kevés mozgás a fiúkban. A csapatunk biztosan megmarad a következő idényre, hogy erősödünk-e vagy sem, erről még nem tudok nyilatkozni, ahogy a következő élvonalbeli idényről sem. Van ilyen-olyan szóbeszéd, de hát ezek mind találgatások: lehet, hogy a Kolozsvár visszajön az első osztályba, a Mărășești pedig megszűnik. Azt is rebes­getik, hogy nyolccsapatos lesz a bajnokság, az is lehet, hogy csak hat... Majd akkor lesz valami kézzelfogható, amikor augusztus elején kiderül, hogy ki jelentkezett a bajnokságra.

– Ilyen körülmények között milyen célkitűzést fogalmazhattok meg a soron következő idényre?
– Ez attól függ, hogy milyen csapatot tudunk összerakni. Ha sikerül erősödnünk, akkor természetesen szeretnénk a rájátszásban lenni. De hiába mondom azt, hogy rájátszás, mivel azt sem tudjuk, hogy lesz-e rájátszás, vagy hogy milyen lesz a rendszere. Szóval csak akkor beszélhetünk a következő idénybeli célkitűzésekről, amikor meglátjuk, hogy hány csapat lesz, milyen csapatok. Azt tudjuk, hogy a Marosvásárhelyi VSK erősödni fog, Temesvár, Székely­udvarhely és Galac megmarad, továbbá Déván is lesz csapat.