Szekeres Attila István bemutatta a régi vármegyei, valamint székely és szász széki címereket, az osztrák–magyar monarchiabeli jelképeket, aztán Erdélynek Romániához való csatolását követően az 1928-ban, továbbá Románia Szocialista Köztársaság idején, 1972-ben megállapított, majd az 1989-es fordulatot követően elfogadott címereket. Leszögezte, hogy sok jelképhez már a két világháború között durván hozzányúltak, megsértették a címertani hagyományokat, és eltüntették a történelmi múlt nyomait. És nemcsak magyar vonatkozású címerek esetében, hanem szászokéban is. Az egykori Beszterce-vidék területén kialakult Beszterce-Naszód vármegye címeréből teljesen mellőzték Magyarország Anjou-királyainak címerét, mely évszázadokon át Beszterce városát és vidékét jelképezte. A címer kizárólag, sőt, többszörösen románná vált. Még Havasalföld címerállata is belekerült. Nagy-Küküllő megye címeréből is kihagyták a magyar királyi Anjou-jelképet. Brassó több évszázados címerét a román királyság jelképére cserélték. Alsó-Fehér megye esetében, az egykori magyar királyságbeli Fehér vármegye sasa római harcossá változott, Torda megye jelképénél a túlbuzgóság oda vezetett, hogy Torda város magyaros címerét módosították román megyecímerré. Csík megye címeréből a magyar kettős keresztet egyszerű latin keresztre cserélték, az országhatárt jelképező határőrbódékat és sorompókat kiiktatták, helyettük római sast ábrázolva, a székely megyében a románság meggyökeresedését hirdetve. Két megyecímerben megjelenik Moldva jelképe, mintha a román fejedelemséghez tartoztak volna. A kommunizmus idején szocialista vívmányok szimbólumaival töltötték meg a címerpajzsokat, végül napjainkban tovább folytatódik az elrománosítás, a magyar és székely jelképek gáncsolása. Ami a jövőt illeti, Erdélyben is kezdenek megjelenni a trendinek tartott, sokszor semmitmondó logók, melyekkel esetenként több évszázados címert helyettesítenek, mutatott rá az előadó.

A vilniusi nemzetközi konferenciát évente júniusban szervezi meg a Litván Történelmi Intézet és a Krakkói Tudományos Könyvtár, ezúttal partnerségben a Litván Tudományos Akadémiával. Idén a címerek múltja, jelene és jövője volt, míg tavaly, a város írásos említésének 700. évfordulója alkalmából európai fővárosok a történelem segédtudományainak tükrében volt a téma. Szekeres Attila István az elmúlt évben személyesen vett részt, és Erdély volt fővárosainak – Gyulafehérvár, Nagyszeben, Kolozsvár – pecsét- és címertörténetét mutatta be. A sepsiszentgyörgyi heraldikus ezúttal online jelentkezett be a konferenciára.