A csiperkék nemzetsége az egyik legismertebb, Székelyföldön eddig 24 csiperkefajról van közölt adat (Pál-Fám, Moeszia, 2023), Sepsiszentgyörgy területén 12 fajukat sikerült felkutatni. A városban, forgalmas autóutak mentén talált csiperkeféléket étkezésre ne gyűjtsük, mert felhalmozzák a mérgező nehézfémeket.
Nagyspórás csiperke
(Agaricus urinascens)
Városunk és alighanem az egész térség legnagyobbra növő csiperkéje, fehéres kalapjának az átmérője a 30 centimétert is meghaladhatja (egyes források 40-et, 50-et is emlegetnek!), de mivel eléggé szembeszökő jelenség, ritkán éri el ezt a méretet. Széles gallérja rojtosan lelógó, vastag húsa általában ánizs- vagy mandulaillatú, de az idősebb, romlott példányoknál lehet vizeletszagú is, ahogy ezt latin neve (A. urinascens) is sugallja. Húsa a kalapban aránylag jól tartja fehér színét, a tönk aljában azonban lassan narancsvörösre, később barnásra színeződik.
Sepsiszentgyörgyre ritkábban látogat be, azonban a környező legelőkön, réteken eléggé elterjedt. A kopár gyepet legtöbbször kerüli, inkább a magasra nőtt fűfélék között próbálja elrejteni hivalkodóan nagy kalapját. A legtöbb előfordulási adat a város délnyugati széléről (a beépülő régi gyümölcsös, a Büdöskút környéke) származik, de sikerült megfigyelni jelenlétét igazán antropogén környezetben: temetőben, valamint tömbházak közötti zöldövezetben is. Ehető, kiadós, ízletes gomba, egy-két egészséges megtermett példány már komoly zsákmánynak számít a gombászok körében.
Farkas János
