Nem kérdés, hogy a mától érvénybe lépő minimálbér-emelés munkavállalói szempontból fölöttébb szükséges lépés. Számos kérdést vetnek fel ugyanakkor az intézkedés következményei: vannak, akik elbocsátásoktól tartanak, megnövekedhet a csődbe jutó és bezáró cégek száma, a jegybank irányítói pedig aggódva szemlélik a lassú csökkenés ellenére még mindig magas, Európában a legnagyobb mértékű inflációt. De lássuk, mit jelent minden érdekelt szereplő szempontjából az e hónaptól érvénybe lépő döntés.
A bruttó 3300 lejről 3700 lejre növelt legkisebb fizetés kézben még mindig kevesebb, mint 2400 lej – nem éri el tehát az 500 eurót –, nehéz vagy inkább lehetetlen ekkora jövedelemből tisztességes megélhetést teremteni ma Romániában. Márpedig a kormány szerint az intézkedés majdnem 2 millió alkalmazottat érint közvetlenül. Ezen adat is tükrözi, Romániában óriási a szakadék a fizetések között: nagyon sokan keresnek minimálbért vagy ahhoz közeli összeget, ugyanakkor vannak rendkívül magas juttatások is, amelyek torzítják a statisztikákat. Ezért is van, hogy rengetegen elképedve nézik az országos átlagbérről szóló adatokat – ez idén márciusban először haladta meg az ezer eurót, a hivatalos adat szerint majdnem 5200 lej volt, kézben! –, és sokakban alakul ki frusztráció, hogy milyen csekélyke fizetésért dolgozik. Ugyanakkor azonban a romániai alkalmazottak alig 15 százaléka keresi meg az átlagbért, az emberek túlnyomó többsége tehát ennél kevesebb, adott esetben sokkal kevesebb pénzt keres.
Segítené a tisztánlátást, ha tudnánk, hogy mennyi a mediánbér értéke – az az összeg, amely a fizetések skáláján pontosan középen van, tehát ugyanannyian keresnek annál kevesebbet, mint ahányan annál többet –, Romániában azonban erről nincs adat. A legutóbbi erre vonatkozó becslés 2023. augusztusi, amikor még 3000 lej volt a minimálbér: ekkor 2100 lej körüli volt a nettó mediánbér, tehát az „igazi”, a hétköznapi percepcióhoz közelebb álló átlagkereset. Júliustól vélhetően a nettó mediánbér is meghaladja majd a 2500-2600 lejt, de minden bizonnyal 3000 lej alatt marad. Igencsak ráfér tehát a béremelés a romániai alkalmazottak elsöprő többségére – más kérdés, hogy a bérek közötti szakadék tompítására ez az intézkedés önmagában nem elég, ahhoz adópolitikai beavatkozásra lenne szükség.
Kérdés ugyanakkor, hogy miként birkózik meg a magánszektor a megnövekedett kiadásokkal. A vállalkozások terheit az elmúlt időszakban folyamatosan növelte a kormány, a minimálbér emelése újabb nehézség elé állítja a cégvezetőket, akiknek ki kell gazdálkodniuk a fizetések emeléséhez szükséges összeget. Ez általában vagy az árak emelése révén történik – ha lehet, áthárítják a fogyasztókra a többletköltséget –, vagy pedig a hatékonyság növelése révén. E szép kifejezés azonban legjobb esetben is elhalasztott alkalmazásokat, így többletmunkát takar, de vannak rosszabb esetek is: számos cég arra kényszerülhet, hogy alkalmazottakat bocsásson el vagy egyenesen bezárja kapuit.
Az egyetlen szereplő, aki maradéktalanul jól jön ki a történetből, az az állam. A megemelt bérek után befizetett járulékok és adók ugyanis jelentős pluszbevételt jelentenek a költségvetésbe.
Jól látható, hogy ami az alkalmazottak szempontjából jó és szükségszerű lépés, az a vállalkozások számára igen nehéz helyzetet okozhat, de következményei azonnal visszahatnak a munkavállalókra is a munkanélküliség és az infláció növekedése által, amely fel is emészti a többletjövedelem jelentős részét. Ha béremelés, akkor drágulás – az ördögi körből való szabaduláshoz nem ártana valamiféle gazdaságpolitikai vízió a kormány részéről. Talán majd választások után?
Fotó: Farcádi Botond