Sokat járok mostanában László Károly színművészhez. A múzeumszobába, ahogy félig tréfásan nevezzük. Ketten dolgozunk a doktori dolgozatomon. Vagyis ő mesél, én jegyzetelek. A szobában mindenfelé dokumentumok, színházi szövegkönyvek, újságkivágások. És mindannyiunk Puki bácsija árad, mesél a kollégákról, hogyan kezdte a szakmát, hogyan tudta meg, teljesen véletlenül, hogy másodjára felvették a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemre.
Szívügyének tartotta mindig a gyerekek bevonását a színházba. Színházi szerepei, főszerepei mellett számos gyerekelőadást rendezett a sepsiszentgyörgyi színházban, többek között A Tűzszerszámot, a Gyufaárus kislányt, a Csizmás Kandúrt és a Mesekereket. Ezután jött be az életébe a Puki bácsi és a Mesekaláka nevű gyermektévészínház, amely 1997-től egészen 2002-ig tartott. Ezt tekinti élete fő művének.
Isten éltessen, Puki bácsi. Köszönjük, hogy annyi csodával ajándékoztad meg a sepsiszentgyörgyieket, és nem csak. Kívánunk erőt egészséget és további lobogó munkálkodást. Engedd meg, hogy a Mesekaláka nevében az alábbi írásommal köszöntselek:
Volt egyszer egy Mesekaláka
„A méhek, ifjak és vének, kaptárunkban jól elférnek” – csendül fel a stúdióteremben a sepsiszentgyörgyi Mesekaláka himnusza.
Próbán vagyunk, már este fél kilenc, készülünk a másnapi tévéfelvétel-előadásra. Váncsa Roli már három óta itt van, kivette a ruhákat Kellán Gizike nénitől, holnap majd Bolond Mihókot alakítja hitelesen.
A színpadon Nagy Anna és Szász Kriszta, az udvarhelyi lányok ruháikat próbálgatják, szövegeket tanulnak, a táncot gyakorolják. Nagy Jocó holnap király lesz, éppen csokoládépapír-koronáját próbálgatja a fején. A színpad bal felén pedig egy játékmackó pihen. Ő Dósa Attila, vagyis Totya. A színpad jobb felén a zenekar próbál, ma már a harmadik húr szakad el a gitáron, ifj. László Károly, a zeneszerző már maga se tudja, melyik számnál tart, Torma Sanyika a szintetizátorán próbál akkordokat, Főcze Lórika pedig furulyáját kíséreli megszólaltatni.
Középen egy ősz hajú, roppant energikus ember gesztikulál, akár egy karmester, és roppant szuggesztíven magyaráz. Ő László Károly színművész, az együttes vezetője, a gyerekek Puki bácsija.
– Figyeljetek ide, látom, nem nagyon értitek a lényeget. Nem csaphatjuk be a közönségünket, a gyerekeket, ezen kell dolgozni. Keményen, mint a hadseregben. Ez egy gyerektévészínház, itt minden kis gesztusra, mozdulatra, szóra, hangsúlyra figyelni kell. Ezért próbáljuk el huszadszorra is a „Gombos bácsi” jelenetet, hogy minden tökéletesen menjen, mint az óra. Mindjárt jön Kósa Feri és a helyi tévé kamerapróbára, addig meg kell lenni. Érthető?
– De hát, apa, közel hat órája itt vagyunk, éhesek vagyunk – vetette fel Pukica, fáradtan leeresztve gitárját.
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó, egy szakállas úr toppan be közénk, nagy táskát szorongatva. Ő Matek, az együttes producere. Ő találta ki a „Mesekaláka” nevet is.
– Gyerekek, kevés az időm, holnapra két cikket kell leadnom, tehát vegyétek át a holnapi műsort, elejétől a végéig, hogy találjak címet neki.
Tiltakozás fut át a stúdión.
– Ne már, Matek, esünk át a fejünkön, a szöveget már álmunkban is fújjuk, korog a gyomrunk, éhesek vagyunk.
– Erre is van megoldás – mosolyog Matek, és a táskájából felvágottat, szalonnát és házikenyeret vesz elő.
– Na jó, tíz perc vacsoraszünet, aztán halljuk az új számot – enyhül meg Puki bácsi is.
A vacsora végeztével Pukica egy gyűrött papírlapot húz elő a zsebéből. Felveszi gitárját, majd elkezdi: „Szárnyaszegett totyogó kismadár, képzelete messze jár. Meg akarná mutatni, törött szárnnyal is el lehet indulni. Merje csúfolni valaki!”
Döbbent csend. A légy zümmögését is hallani. A „vadóc” társaság arca könnyes. Úgy tűnik, megértették a lényeget. Aztán ezzel a dallal jártuk a háromszéki öreg- és betegotthonokat. Majd a közönség elment, a fények kialudtak, szétszéledtünk, eltemettük Mateket és Krisztát. De mi még élünk és emlékezünk.
Matekovics János Zoltán
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
