Mózes László
Noha a liberálisok minden követ megmozgatnak azért, hogy addig csűrjék-csavarják az elnökválasztások időpontjával való taktikázást, amíg a nekik megfelelő változat születik meg, a szociáldemokraták sem hagyják magukat egykönnyen csőbe húzni. A hét eleji, pártelnökökkel való, inkább formális egyeztetések után ma újra összeülnek a kormánykoalíciót alkotó pártok vezetői, s akár még az is megeshet, dűlőre jutnak.
Az eddigi fejlemények tükrében Marcel Ciolacu miniszterelnök, noha tapasztalt és dörzsölt politikus, némiképp alulmaradt a Nicolae Ciucă liberális pártelnökkel és seregével vívott küzdelemben. Cătălin Predoiu liberális belügyminiszter például fütyült a kormányfő ultimátumára, és megakadályozta – gyakorlatilag elszabotálta –, hogy az első forduló szeptember 15-én legyen. Ciolacu nagyvonalúan átlépett e megalázó gesztuson, nem kapott dühromot – legalábbis nyilvánosan nem –, hanem az ország stabilitására hivatkozva nem rúgta ki zelegorkodó belügyminiszterét, elkerülve ezzel a kormányválságot, és tárgyalásokat kezdett e kérdésről a pártokkal, még az ellenzékiekkel is, noha amikor márciusban rögzítették a választások időpontját, akkor nem volt kíváncsi az ellenzék véleményére.
E konzultációkon egyébként Ciolacu úriemberként viselkedett, néhány politikus társával még ölelkezett is, köztük az RMDSZ-t képviselő Cseke Attilával és Csoma Botonddal, sőt, még az egyik rivális, Diana Șoșoacă is közelről érzékelhette a kormányfő kiszámított szimpátiáját. Ciolacu ugyanis mindenekelőtt nagy játékos – ezt közelebbről a vele látványosan szembeforduló, becsületét is kockára tevő Ciucă is érzékelni fogja –, aki egyetlen gesztust sem bíz a véletlenre: az RMDSZ-re egyértelműen szüksége van, pontosabban lesz, és bizonyára úgy gondolkodik, paradox módon jól jöhet neki Șoșoacă híveinek a támogatása is. S hogy a szociáldemokraták egyáltalán nem díjazzák a liberálisok fickándozását, világosan jelzi a párt egyik erős emberének, Sorin Grindeanu közlekedési miniszternek a tegnapi nyilatkozata, miszerint egyesek – ezzel az elnökjelöltekre vonatkozó közvélemény-kutatások negyedik helyén álló Ciucă személyét célozta meg – még akár két évig is halogatnák a választásokat, csupán azért, hogy valamiként bekerüljenek a második fordulóba.
Vélhetően sokan nem is értik, miért ez a nagy hercehurca az elnökválasztás időpontjával. A pálfordulás okára találóan Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke adott magyarázatot, kijelentve, hogy a liberális párt annak reményében kezdeményezte korábban az elnökválasztás előrehozását, hogy Klaus Iohannist még elnöki mandátumának lejárta előtt NATO-főtitkárrá választják, és akkor Nicolae Ciucă liberális szenátusi elnök már ideiglenes államfőként indult volna az államelnöki posztért.
E színes álom nyilvánvalóan szertefoszlott, hiszen a valóságtól teljesen elrugaszkodott elképzelés volt a liberálisok részéről, olyannyira, hogy ma már az valószínűsíthető, hogy mandátuma végén Iohannis csupán egy jól fizetett nyugdíjas lesz. A leendő exelnök sorsánál azonban az erdélyi, székelyföldi magyar közösség számára jóval fontosabb az, hogy az elnökválasztás időpontja ne essen egybe a parlamenti választásokéval, ugyanis a várható magas részvétel utóbbi esetében előnytelen helyzetbe hozhatja az RMDSZ-t.
Egy biztos: ez a vita túllépett az észszerűség határain, szerencsés is lenne, ha ma lezárulna, s végre bejelentenék, mikor lesz az elnökválasztás első és második fordulója. Annál is inkább, mert várhatóan a vitát, pontosabban az ármánykodást kirobbantó liberálisok jönnek ki a legrosszabbul ebből a politikai szappanoperából.
Az államelnöki babérokra törő Nicolae Ciucă egy állami ünnepségen. Fotó: Facebook / Nicolae Ionel Ciucă
