Az elnökválasztás időpontja körüli felhajtásban szinte teljesen elsikkadt a hír, hogy a minisztériumok átszervezése befejeződött. Pedig ennek nagyobb befolyása van az életünkre, mint annak, hogy melyik őszi vasárnapon választunk új államelnököt.
Románia ugyanis pénzgondokkal küszködik, és ennek legfőbb oka az, hogy az elmúlt években egyetlen olyan kormánya sem volt, amely képes lett volna felelősen gazdálkodni és betartani az EU-ban elfogadott 3 százalékos államháztartási hiányt. Az idén hatodik éve lesz, hogy átlépjük ezt a küszöböt – nem kicsivel, hanem nagyjából kétszeresen –, és bár ez egyre nagyobb nehézségeket okoz, semmi jele annak, hogy jó irányba változna valami.
Pedig tudja mindenki, hogy mi a teendő: csökkenteni kell a kiadásokat (de nem az amúgy is ezer sebből vérző egészségügyi ellátásban vagy az alig létező kutatásban, hanem a túlduzzasztott és túlfizetett közszférában), és növelni a bevételeket (de nem ám magasabb adókkal, hanem a kinnlevőségek hatékonyabb behajtásával). Ezért hirdette meg a Marcel Ciolacu által vezetett kormány az állami intézmények átszervezését: létszámcsökkentést ígért, és érdem szerinti bérezést a közszférában is. Ehhez képest a közalkalmazottak száma hónapról hónapra mintegy ezer fővel emelkedik, miközben az ország lakosságát csak a kivándorlók havonta bő négyezer fővel apasztják; így nem csoda, hogy EU-szinten nálunk a legmagasabb a közalkalmazottak aránya és a rájuk fordított kiadás (mert a bérek jelentős része a minimálbérrel arányosan növekszik). Ugyanebben a mioritikus hazában tízből négynél több gyermeket és háromnál több felnőttet fenyeget a szegénység és a társadalmi kirekesztés.
A nagy reform azonban az adminisztráció átszervezését illetően is épp annyira valós, mint amennyire a speciális nyugdíjaké volt tavaly: habár minden párt méltányos és igazságos rendszert, a nem munkaidőhöz és befizetéshez kötött időskori juttatások teljes eltörlését ígérte, a hosszú halogatás után kínkeservesen végrehajtott módosítások semmilyen lényegi változást nem hoztak. Itt-ott (de nem mindenhol és nem is egyformán) lecsíptek egy kicsit a plusz pénzekből, a többire pedig közel 40 éves határidőt szabtak, aztán elégedetten mosták kezeiket: ezt a kérdést is sikerült úgy rendezni, hogy a kiváltságok megmaradjanak. És ha az idei önkormányzati választások eredményét nézzük, a választók nem is orrolnak ezért az átverésért; valószínűleg emiatt érzi úgy Marcel Ciolacu kormányfő, hogy elég mímelni a reformokat. Nem tudni, hogy mire számít, mert az emberek ugyan becsaphatók, a számok (a költségvetési hiányé, az államadósságé, az inflációé stb.) viszont könyörtelenül, élesen világítanak rá az elmúlt évek, sőt, évtizedek mulasztásaira, amelyek zöméről a szociáldemokraták tehetnek.
Sok régebbi rossz döntésük következményeivel szembesülnek most ők is, de a jelek szerint nem tanultak sem a saját hibáikból, sem a másokéból – ellenkezőleg, minden arra mutat, hogy a görögországihoz hasonló pénzügyi összeomlás felé kormányozzák az országot. Teljes gőzzel, tudatosan, a saját érdekeiken kívül semmivel sem törődve. De a reform zászlaját lobogtatva...
Marcel Ciolacu gyermekek között. Nagy adósságokat hagy rájuk. Fotó: Facebook / Guvernul României