Idén sem történt ez másképp. Voltak kisebb rendellenességek a megmérettetés során – kiszivárgott tételek, a magyar gyermekek román vizsgájának értékelése körüli fejetlenség –, de az igazi ínyencség az előzetes eredmények közzététele után érkezett: megvádolták a minisztériumot, hogy külsősök bevonásával könnyített a szakemberek által összeállított tételsoron, nehogy választási évben megismétlődjön a próbaérettségin tapasztalt katasztrófa. Az edupedu.ro oktatással foglalkozó szakportál szerint egy héttel a vizsga előtt különböző iskolákban tanító tanárokat rendeltek be a minisztériumnak alárendelt oktatáspolitikai és felmérési központba, és átnézették velük a szigorúan titkos tételeket, azt kérték, ellenőrizzék, képesek lesznek-e a falvakon tanulók és a szakoktatásból érkezők átmenő jegyet írni.

Tulajdonképpen nem is lenne jelentősége a történetnek, hisz minden évben akadnak fanyalgók a tételek kapcsán, ki túl könnyűnek találja, ki túlzottan nehéznek értékeli. Előfordult, hogy a bukaresti oktatáspolitikai „szakemberek” olyan feladatot ötöltek ki, amelytől nemcsak a vizsgázó diákok, de a gyakorló pedagógusok is fogták a fejüket, s az is megtörtént, hogy a reálosoknak szánt könnyített román vagy magyar irodalom vizsga nehezebbre sikerült, mint a humán osztályban végzetteknek összeállított feladatsor. Volt, hogy azzal vádolták a tételírókat, saját fontosságukat bizonyítandó elitista, elrugaszkodott elvárásokat támasztanak, melyek nem alkalmasak egy átlagos tudás felmérésére, s majd minden évben elhangzik az is, hogy látszik, nem tanítanak, közük nincs a valósághoz. 

Minél többen buknak meg, annál több a fanyalgás, idén a viszonylag jó eredmények okán kicsit kevesebb. És éppen ezért elsikkad az az évekkel ezelőtt felmerülő, nagyon fontos kérdés, hogy ideje lenne Romániában is bevezetni a különböző szintű érettségit. Hiszen abszurd ugyanazt a tudást elvárni a városi elitiskolában tanuló diáktól, mint a szakiskolástól vagy a vokacionális képzésben részesülőtől. Háromszéken például az elméleti líceumok végzősei közül 87,3 százalék vette sikerrel az akadályt, a szaklíceumok diákjainak 29,15 százaléka kapta meg a legalább átmenő jegyet, a vokacionális osztályok végzőseinek 53,41 százaléka. Döbbenetes különbség, de ez mintha senkit nem érdekelne, kijött a tavalyinál jobb átlageredmény, van, mit ünnepelni.

Pedig, igen nagy, rendszerszintű hibára világít rá az, hogy a szaklíceumokba bejutott gyermekek 70 százaléka nem tudja megszerezni a továbbtanuláshoz szükséges diplomát, melynek egy alaptudást kellene igazolnia. Vagy az elvárások túl nagyok, vagy az elméleti oktatás katasztrofális ezekben az iskolákban. Vagy mindkettő igaz, ám ez mintha nem foglalkoztatná az oktatáspolitikusokat, csak az összképre figyelnek, és arra, hogy az eredmények legyenek legalább olyanok, mint tavaly. Pedig ha lenne egy alapérettségi, amely figyelembe venné a kevesebb elméletet tanuló gyermekek képzési szintjét is, és emelt szintű elvárásokat fogalmaznának meg az elit egyetemekre készülő, jó képességű diákok számára, akkor ki-ki választhatna tudása, tervei, igényei szerint. És nem kellene lebutítani a vizsgatételeket, arról vitatkozni, mit tett vagy nem tett a minisztérium a jobb eredményekért.

Ám ez, úgy tűnik, a bukaresti oktatási zsenik fejében meg sem fordul.

Fotó: Albert Levente