Honnan van, mit jelent a szó, hogy Maksa, Fotos, mi az, hogy Bacon, és mi az, hogy Páké? Van, lesz, amivel foglalkozniuk az eljövendő etimológus szakembereknek. Az írásunk címében szereplő kalandos jelző azt akarja érzékeltetni, hogy Illyefalván vagy Aldobolyban többé-kevésbé biztosabban sikerült körvonalaznunk a vár szócska segítségével megmentett egykori lakott helyeink területét (esetünkben „várainkat”), de a Lisznyó-Lisznyópatak két vár nevű telepét, helyeit megtalálni, körvonalazni enyhén szólva kalandos dolognak mutatkozott.

Illyefalván „kicsi vár is volt”

Majdnem annak a hegyvonulatnak a tetején található ez a hely, melynek mélyén sok-sok évtizeden át fejtették a szenet. Hiába kérdeztük az illyefalvi öregeket: senki nem emlékezett olyan várra, amely fenn, a falu erdejében lett volna. A megkérdezettek szerint van ugyan az Illye-patak mellett, az erdők aljában, a Szármány táján egy Forrós nevű hely, ahol az eke régi falromokat, fokos téglákat és cserépdarabokat forgatott fel, s van némi homályos hagyomány is, miszerint ott régen vár állott, amely – mint később kiderült – bizonyára az Illyefalvi Judit című régi regényben szerepelt. Csupán ennyit ír a nagy székely krónikás, Orbán Balázs erről a várról.

A helyiek is a Szármányra irányítottak kutakodni. Neve is már nagyon feledésbe ment, inkább Vágott alja néven ismerik az illyefalviak. Előszármányon valami emberi településnek vannak a nyomai – sejtette egyik-másik. Régi fényképen, a fenyőerdővel borított hegyvonulat előterében, ha jól megnézi a szemlélő, az egykori földparcellák barázdáit még látni lehet.

Idős Bölöni Márton bácsi elmondta, a tanítók nagyobb iskolás barátaikkal telepíttették a fenyvest a Szármányon Magyarország ezeréves fennállásának emlékére. Itt feküdt valamikor a falu, s csak később húzódott le a völgybe – erősítette a szájhagyomány alapján Támpa János és Csíki János is.

Mit láttunk mi ott? A fenyőkkel borított hegy tetején egy trapéz alakú sáncvonulatra leltünk, ennek eredetéről azonban a megkérdezettek semmit sem tudtak mondani. Ez lett volna a keresett váracska vagy az egykori falu kápolnácskájának maradványa? Török János, az illyefalvi iskola egykori nyugalmazott igazgató-tanára idős Boga Sándorhoz irányított, aki azt állította, hogy ott fenn, a tetőn régészek kutattak. Nos, az információ igaznak bizonyul!

László Ferenc régész. Fotó: Wikipedia

1910-ben próbaásatást végeztetett itt László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum régésze. Az Illye-patak bal partján, a Vágott-tető nevű erdő alatt fekszik a Forrós domb nevű őstelep – írta szűkszavú jelentésében. Az ő adatainak alapján Scheller Herman hannoveri tanár a háromszéki őstelepek sorába sorolta ezt a helyet. Az öreg Petruk János emlékezett, hogy romok voltak a fenyős tetején, és egy olyan szájhagyományt is felelevenített, miszerint a faluban álló templomkastély alól alagút vezetett fel a Szármány felé, amely Guruzsában ért ki a napra, éppen a vár alatt. Ott volt egy kicsi vár, az volt a régi falucska menedékhelye. Később leköltöztek a népek, mert ott fenn nem volt elég víz, s itt lenn aztán nagy és erős templomvárat építettek kőből.

Valamelyes siker koronázta azonban a titokzatos régi regény után való kutakodásunkat is. Eredetileg német nyelven írhatták, a szerzője egyelőre ismeretlen, 1799-ben jelent meg Bécsben, s miként azt Tóth Sándorné közölte, magyar nyelvre Barkassy Ádám fordította. Cselekménye hazai földön játszódik, mi-fajta emberekre ismerünk rá benne. Címe: Zrinyi Miklós Horváth országi bán szerinvári baráttyainak, és Illyefalvi Judith kisasszonynak történetei (Pest, 1812).

Megközelítési lehetőség: Illyefalváról korszerűsített erdőipari úton kell indulni nyugati irányba a Baróti-hegység erdős övezete felé, az egykori szénbányák telepéig. A falutól mintegy 4 kilométerre, az út és az Illye-patak bal-északi oldalán emelkedik a fenyvessel borított és már említett Szármány.

Napokkal ezelőtt érdeklődtünk e témában Komán Lászlótól, az illyefalvi László Lukács Általános Iskola földrajz szakos igazgató-tanárától, szülőfaluja, Sepsiszentkirály kismonográfiájának szerzőjétől is. „Magam is az ön soraiból értesültem a Háromszék napilap oldalain a Szármány-hegyi leletekről” – felelte.

Komán László

Erőd az Alvégen?

A Baróti-hegység keleti nyúlványai szinte észrevétlenül belesimulnak az Olt teraszsíkjába. Egy ilyen benyúló földnyelvet neveznek Básnak, egy magaslatot Básvárnak az aldobolyiak. Fekvésénél fogva tényleg rászolgál a nevére, teteje valóságos világlátó, ahogyan nevezni szokták mifelénk az ilyen magaslatokat.

A megnevezés nagyon régi, hely- és dűlőnevek már 1651-ben előfordulnak Bás, Básalja, 1667-ből Nagybás, 1691-ből Básoldala, 1834-ből Bás kútja, Bás pataka, Bás teteje és Bás útja névvel. Mi az, hogy Bás? – tesszük fel mi is a kérdést. Orbán Balázs sem sokat tudott kideríteni. Régi építkezéseknek nyomai tűnnek fel – írta nagy művének háromszéki kötetében. „A néphagyomány azt tartja, hogy ott Básh nevű nagyúrnak volt hatalmas vára. A figyelmes vizsgálódás csakhamar rávezeti a kutatót arra, hogy e fennsíkon – mely a rómaiaktól kedvelt várfekhelynek minden kellékével bír – csakugyan volt valami római telep vagy castrum, mely a Komollótól etájatt levonulhatott római út mellett vagy annak védelmére épült, erre utalnak a fennsíknak ezen részén lépten-nyomon felmerülő roppant mennyiségű téglatöredékek, cserépdarabok, melyeket az eke vasa felforgat.”

Hollaky-kúria. Fotó: Hlavathy Károly

Érdeklődésünkre elmondták a helybeliek, azok, akiknek ott földterületük van, hogy az eke vasa szántáskor mindig kidob valami régiséget. Bás oldalában található egy homokbánya, onnan is kerültek ki régi leletek, a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében innen csak szórványleletek vannak. A helybeliek nem emlékeznek arra, hogy Bás valaha is ásatások helye lett volna. A szájhagyomány érthetően szűkösnek bizonyult, a szórványleletek azonban, melyeket Nagy Károly és Gáspár János volt aldobolyi lelkipásztorok juttattak az említett múzeumba, annál többet mesélnek. Előbbi őskori cserepeket adott át 1887-ben, utóbbi valószínű, hogy kora középkori kápolna maradványát és temetőt tárt fel Bás közelében. A község az őskor folyamán lakott volt – ezt az a körülmény is igazolja, hogy a felette lévő Bás-halmon bronzlándzsákat, buzogányokat és vésőket leltek – írta Roska Márton, a neves régész 1929-ben.

Mind kevesebb az emlékező

Néhány évvel ezelőtt újra megkíséreltem több személytől Bás után érdeklődni Aldobolyban. A helyiek idős Sztáncsuly János bácsihoz irányítottak, akinek csupáncsak ismerősként hangzott a helynév, mesélni nem tudott róla, inkább saját családjának kálváriájába kezdett, hozzá az közelebb állt. Bás izgalmas helye Alsó-Háromszéknek, s ott a közeljövőben kutatni feltehetően hálás dolog lesz.

Érdekes, hogy a helyiek fantáziája még az aldobolyi műemlék Hollaky-kúriát is összekapcsolja Básvárával. A kúriában lakó idős Hollakyné néhai Kisgyörgy Benjaminnak (1940–2002) mesélte, hogy az udvarház pincéjéből (erődített lakásról van szó – Kgy. Z. megj.) alagút vezetett ki Básvárába. Ebben az esetben a két objektum közötti tetemes távolságot győzte le a helyiek képzelőereje, hiedelemvilága.

Sztáncsuly János

Tiszteletes Györbíró Sándor, volt helybeli református lelkipásztor egyik látogatásunk alkalmával sajnos már nem tudott olyan személyt megnevezni Aldobolyban, aki bármilyen szájhagyományt tudott volna elmondani erről a helyről. Básvárát az oldalában található homokbánya felé tartó szekérúton lehet megközelíteni, amely a falu alsó végénél ágazik le nyugati irányba. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy sem a „dobolyi Bás”, sem pedig az eddig meglátogatott régészeti helyek mint turisztikai érdekességek nincsenek megjelölve.

Törökvár és Barabásvár a Kövesponk oldalában

Dobollópatak és Lisznyópatak között egy kelet–nyugati irányú hegyvonulat ágazik le a Bodzafordulói-hegyek legmagasabb pontjától, a Szeredő-ponktól. A „kétpúpú hegy” magasabbika a kelet felőli, a 919 méter magas Borzos- vagy Küszürüs-tető. Nos, ennek egy északi irányba, Lisznyópatak felé lejtő oldalában egy kiugró előhegy áll, melyet nyugaton a Borzos-árok, kelet felől pedig a Várárka határol. Ez a lisznyópataki Várbérc. Tetejére helyezik a környékbeliek Törökvárat.

Várbérc nyakát kettős mély sánccal vágták át a hajdani megtelepedők. Tetejét olyan sűrű bozóterdő borítja, hogy azt tüzetesebben átvizsgálni szinte lehetetlen. Az lisznyópataki Kreczuly János szerint „a törökök idejében menedékhelye lehetett a lisznyóiaknak, emberemlékezet óta áskálta a nép. Keresték a lejáróajtót, amely a várpincékbe vezet, ahol kincsek vannak elraktározva. Emlékszem, hogy az első világháború előtt apámmal áskáltak ott valakik.” Mánya Ferencné Varga Anna azt hallotta, hogy „fenn a várban egy szép, díszes ezüsttálat találtak, melyről aztán soha nem jött hír, de hogy ott kincsek vannak, az biztos, a törökök rejtették el, mert azok aztán még később is titokban visszajártak a várhoz, keresték kincseiket. Azért Törökvár a neve.”

Borzos árkából egy alagút vezetett be a vár alá, s az összeköttetésben volt a bikfalvi Csigavárral – egészítette ki a helyi szájhagyományt Nagy Gusztáv. „Én kutattam Törökvárát lisznyópataki fiatalokkal 1953-ban” – emlékezett vissza néhai Fejér Ákos honismerő jeles tanár –, cserépdarabokat, holtszenet és tégladarabokat kaptunk ott.”

Borzos-tető

Hitelt kell adnunk Orbán Balázsnak, aki szerencsésebb volt és megtalálta Tökörvárának mészvakolattal készített, kőből rakott falmaradványait. Könyvének Háromszékről szóló kötetében így ír: „A belső sáncz belső ormán egy száz lépés hosszú s vagy két öl széles gátony vonul el az összedőlt várfalnak vitázhatatlan maradványaival. Belterén kincs után kutatók nagy mennyiségű kopjavasat, láncos buzogányokat találtak, melyek a kovács műhelyébe kerültek. E várat is a rege óriásokkal építteti, s a vár közelében elvonuló Hon árkát az ide járó óriások útjának nevezték.”

Mi csak a teljesség szándékával jegyezzük meg, hogy az 1222 m magas Piliske-hegy és a Rétyi Nyír között húzódó Honárkát Ferenczi István régész átkutatta (1997–1999), és azt a Persány-Hargita vonulatán húzódó Kakasborozdával egykorúnak ítélte, mint a feudális magyar királyság parancsára készített gyepűvonalat.

Barabás vára

Mintha többet tudnánk Barabás váráról. Emléke ugyan halványan, de Lisznyóban még él. Oda helyezik a Borzos- vagy Küszürüs-hegy tetejére, s azt is emlegetik, hogy az Lisznyó népét szolgálta. „Forró János mellett megy ki egy út a Barabások erdeje felé, ez vezet a Barabások várához. Apám mondta, hogy ott állandóan áskáltak. Pince van alatta, mert nagy területen döng a hely” – állította a lisznyópataki néhai Sorbán András. Néhai Kese Géza (szül. 1896) lisznyói lakos mesélte, hogy a lisznyói Barabás családban ismert volt az a helyi hagyomány, miszerint ezt a védhelyet a Barabás család ősei építették, innen a neve is. Mészvakolatos kő és omladék is van a tetőn. Fekete Mózes is tudni vélte, hogy Barabás várában is áskáltak régen az emberek. Az 1902-ben született Prázsmári Simon elmondta, hogy a tanulóknak a helyi iskolában Apor Miklósné tanítónő mesélt Lisznyó két váráról: „...a katonatartó Barabások vára fenn volt a Borzoson, s oda menekültek a tatárok elől”. Azt is elmondta, hogy a két várat – Törökvárat és ezt – alagút kötötte össze. „Törökvár és Barabás vára mesterséges védművek voltak, és azt sejtetik, hogy ezen a tájon nagyon régen megtelepedett az ember” – írta kéziratos falumonográfiájában köpeci Gáspár József akkori lisznyói tanító, helytörténész 1960-ban.

T. Derzsi György

E témában a minap megkerestük tiszteletes Derzsi György Uzonban lakó nyugalmazott református lelkipásztort, aki 33 esztendőt szolgált lisznyói és lisznyópataki lelkészként. A Barabás család jelenleg is él a faluban – mondta, és személyesen is ismerte Barabásvár históriáját. Ez utóbb bemutatott területről részletes és térképmelléklettel ellátott turistatérképet jelentetett meg Uzon önkormányzata 2016-ban.

Vártúrás számvetésféle

Az eddig lapunk oldalain bemutatott várak amellett, hogy bepillantást engedtek a legkülönbözőbb korok, ismeretlen vagy ismertebb népek, a később ide települt székelység szellemi-tárgyi kultúrájába, gazdagítják idegenforgalmi ismereteink tárházát, mivel közülük nem egy olyan, amelyről először történik említés. A sor távolról sem teljes. Számvetésünk idején került birtokunkba több adat, információ, miszerint van még a Kárpát-kanyar területén több olyan hely, ahol vár létezését tételezi fel a lakosság, vagy várnak, várhegynek, várhelynek nevez egy-egy területet. Ilyen többek között a Mete-hegyi vár Zágon határában, Várnyakmege Ozsdolán, Kovácsvár és Macskavár Árkoson, Várhegy Lemhényben, melyekről azonban mindeddig kevés adat gyűlt össze.