„Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen” – idézi Mózes éneke Isten keserű véleményét (5Mózes 32,20). Több mint háromezer éves megállapítás ez. Úgy látszik, más nemzedék is kénytelen volt tudomásul venni, hogy korukban nem kötelező – azaz nem magától értetődő – erény a hűség.
A ma élő idősebbek is gyakran teszik szóvá, hogy bezzeg az ő idejükben halálos komolyan vették a hűség erényét. Hűség a hazához, hűség népünkhöz, hűség szeretteinkhez és hűség nem kevésbé a hozzánk legközelebb állóhoz: házastársunkhoz.
Fiatal, huszonéves férjek beszélgettek szűk, bizalmas körben a hűségről. Közülük néhányan a hűség értelmezését is vitatták. „Ha én találkozom valakivel – jegyezte meg egyikük –, aki nekem hajlandó valami újat, szokatlant nyújtani, amit a feleségem egyáltalán nem vagy már nem ad, és ezért az alkalmi partner cserébe nem kívánja, hogy elváljak és őt vegyem feleségül, akkor habozás nélkül élek a lehetőséggel. Ezt nem tartom hűtlenségnek. Hűtlenség az lenne, ha elhagynám gyermekeim anyját valaki másért, s őt ilyen módon élete újrakezdésére kényszeríteném.” Egy másik a saját élményét mondta el. „Megismerkedtem valakivel, és éltem is a felkínált lehetőséggel. Kíváncsi voltam, és kihasználtam az adódott alkalmat. Ez különben a legtöbb férfival megesik. Nem költöztem el otthonról, néhány hét múlva meg is szakítottam a kapcsolatot, és folytattam ott, ahol valójában abba sem hagytam” – tette hozzá. A feleségednek megmondtad? – kérdezte a legfiatalabb. Meg – válaszolt a kérdezett. – Elmagyaráztam, hogy nem hagytam el, nem lettem hozzá hűtlen, most is ugyanúgy szeretem, mint amikor feleségül vettem. Nem történt más, csak megláttam egy gusztusos tortát, és ettem egy jó adagot. – A feleséged hogyan fogadta? – kérdezte tovább az előbbi. – Először hisztizett, majd nagy sírást rendezett, aztán azt kérdezte, mit szólnék hozzá, ha ő próbálna ki ilyen adódó lehetőséget, majd hazajönne, elmondaná azzal a megjegyzéssel, hogy nem történt semmi baj, csak kipróbálta, mással milyen. Én erre azt válaszoltam, hogy a kettő nem ugyanaz. A férfiaknál nem jár következménnyel. Aztán elsoroltam neki az érveimet, végül – azt hiszem – sikerült meggyőznöm, mert mostanában nem emlegeti már azt az „esetet”.
Amit szabad a férfiaknak, azt nem szabad a nőknek – vallják sokan a kicsavart közmondással. Csakhogy amikor a dolgok kicsúsznak a kezünkből, akkor a beindult láncreakciót már nem könnyen tudjuk megfékezni.
A mi időnkben, a 20. század végén a nők ugyanazt a szabadságot igénylik maguknak is, mint amit a férfiak előjogként emlegetnek. S lám, megszületett már a házasság nélküli család, a „párkapcsolat”, ami elvileg semmire sem kötelez, és a „nyitott házasság”, melyben mindkét félnek joga bárki kívülállóval kapcsolatot létesíteni, s ha megunta, akkor kedve szerint visszatérhet az ideiglenesen elhagyott közösségbe.
Közben felelős vezető emberek törik a fejüket, hogy a következő nemzedék miért lesz aszociális, tartós kapcsolat létesítésére képtelen, magányos és magának való, lélekben hontalan és hajléktalan. Meleg családi fészek megteremtéséhez tartós kapcsolatra és hűségre van szükség. A hűség pedig a (Szent) Lélek gyümölcse (Galata 5,22). Akinek nincs, kérheti, és nyugodt lehet, Isten nem fogja tőle megtagadni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.