Nemzetközi színjátszó tábor a zabolai Csipkésben

2024. július 25., csütörtök, Közélet

Sárospataki és kovásznai diákszínjátszók közös táborozáson vettek részt múlt héten a zabolai Csipkésben. A két diákszínjátszó-csoport közötti együttműködés immár kilenc éve tart, a kreatív közös tevékenységeket évről évre hol Kovásznán, hol Sárospatakon rendezik.

  • Műhelymunka a táborban. Fotók: Molnár Júlia
    Műhelymunka a táborban. Fotók: Molnár Júlia

Idén 34 diák vett részt a színjátszó táborban (17 sárospataki és 17 kovásznai), az alkotói munka pedig három csoportban zajlott, a Mogyoró, Berkenye és Fűzfa csapatban a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum és a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának színjátszói egy­aránt képviseltették magukat. A Mogyoró csapattal Gyéresi Júlia, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, a Berkenye csapattal Molnár János, a kovásznai diákszínjátszók vezetője és Somogyi István színházi rendező, a Fűzfa csapattal pedig Molnár Gergely színművész foglalkozott – tájékoztatott Molnár Júlia, a tábor szervezője.

A váltott helyszíneken megvalósuló tartalmas oktatói és alkotói munka még érdekesebbé és még dinamikusabbá varázsolja a táborozást. A főszerep természetesen a színjátszásé, de helyet kapott a programban a vidék feltérképezése, a gasztronómiai kalandozás, akárcsak a sugásfürdői kalandpark meglátogatása.

„Ezek az évi rendszerességgel megrendezésre kerülő táborok elősegítik, hogy a magyarországi és az erdélyi diákok megismerkedjenek egymással, barátságokat kössenek. Így a tábor hozadéka nem csak a közös színházi munka, hanem a nemzeti összetartozás megélése is” – mondta Csákiné Győri Beáta, a sárospataki színjátszók vezetője. Gyéresi Júlia, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa hozzátette: „A színésztréningek a testtudat fejlesztését, a hangzásélmény megélését és az önismeret elmélyítését célozták. A diákszínjátszók többek között az oktató által meg­adott témára rögtönöztek személyes megéléseken alapuló jeleneteket, illetve az érzelmek és attitűdök mozgássorokban történő kifejeződését ragadták meg, valamint az ütemhangsúlyos magyar vers hangzásvilágára építették Arany János Ágnes asszonyának adaptációját.”

 

 

Szabó Renáta, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanulója szerint a színjátszó tábor egy igazi kaland volt. Mint mondta: „Intenzív, kreatív foglalkozásokon vehettünk részt, ahol fejleszthettük színészi képességeinket és önkifejezésünket. Az esti közösségi programok pedig remek alkalmat adtak a barátkozásra és a kikapcsolódásra. Az itt szerzett tapasztalatok és emlékek örökre szólnak.” Színjátszó társa, Ambrus Édua így fogalmazott: „Az idei tábort, akárcsak az összes eddigit, valóságos menekülésként éltem meg a külvilágtól. Volt egy saját bolygónk, ahol a színjátszásé, a barátoké, a tapasztalatszerzésé és a hajnalig tartó beszélgetéseké volt a főszerep. Az együtt töltött hét átformált minket, ráébredtünk fontos dolgokra, eszünkbe jutott, milyen jó dolog olyan emberekkel lenni, akik elfogadnak, befogadnak és őszintén szeretnek minket. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, sikerült egy örök emlékkel gazda­godnunk.”

Kovács Lilla, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának színjátszója elmondta: „Egy izgalmas kihívás volt szembenézni a ténnyel, hogy öt nap alatt egy egész színházi előadást kell színpadra vinnünk, melyhez különösen fontos volt a csapatmunka, ami által a két színjátszó csoport szépen összekovácsolódott a tábor alatt. Gyönyörű volt a környék, eszméletlen jó volt a társaság, és a pénteki elő­adások után mindenkiben ugyanazok az érzések szabadultak fel: megkönnyebbülés, meghatódottság, boldogság. Viszont nem sokkal később a szomorúság is, mert hátra kellett hagynunk a tábort, ahol új barátokra leltünk, fejlődtünk és boldog perceket töltöttünk el majdnem egy héten keresztül. Hálás vagyok, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy e tábor által új élményeket és barátokat szerezhettem.” Kecskeméti Anna Kinga sárospataki diák hozzátette: „Tele volt meglepetésekkel ez a tábor, valamint megoldásra váró kihívásokkal és feladatokkal, amiket közösen, egy nagy csapatként oldottunk meg. Minden nap tartogatott magában valami újat és izgalmasat. Hálás vagyok a szervezőknek, hogy életre szóló élményt biztosítottak nekünk, és hálás vagyok minden kovásznai és pataki színisnek, hogy együtt élhettük át a munka folyamatát, majd gyümölcsét, de leginkább a közös perceket.”

Az ifjú tehetségek a tábori műhelymunkák során elkészült produkciókat (Arany János: Ágnes asszony – rendezte: Molnár János és Somogyi István; Kockázatos játszmák – rendezte: Gyéresi Júlia; Eksztázis – rendezte: Molnár Gergely) pénteken este nagy sikerrel mutatták be a szép számban összegyűlt közönségnek a Kovásznai Művelődési Központban.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 180
szavazógép
2024-07-25: Közélet - :

Elhallgatott a keresztényüldözés (Tusványos)

Korunk legnagyobb emberi jogi válságának nevezte a keresztényüldözést Azbej Tristan, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára tegnap Tusnádfürdőn. Azbej Tristan a témában tartott kerekasztal-beszélgetésen kiemelte: „egy olyan ezeréves keresztény nemzetnek, mint a miénk, amely a vérzivataros évszázadok alatt megtapasztalta az üldöztetést és az elnyomást, erkölcsi kötelessége, hogy üldözött hittársai felé forduljon”.
2024-07-25: Jegyzet - László Zsuzsa:

Vakációk Brassóban

Kitört a nyár, a vakáció. A tömbházak körül, játszótereken, kapukon belül és kívül zajlik az élet, igen sokszor a „szolgálatos” nagyszülők felügyeletével. Akik, ha tehetik, év közben is megteszik a magukét, de egy hosszú vakáció alatt felduzzadnak a feladataik. Eszembe jutnak az én valamikori vakációim, és a gyermekeimé is, persze. Alig várták (mi tagadás, mi is), hogy hazahozzuk őket egy nagyszülői vakációra. Mert az olyan más…