Nemcsak úgy tűnik, valóban igaz az, hogy a bajok és megpróbáltatások képesek egy táborba — egy akolba — terelni bennünket, magyarokat, mint minden más népet, nemzetet, etnikai közösséget.
Az egymást előbb mindenféle politikai cselszövésekbe dagonyázó román pártoknak — egyesek által újabb szörnyszövetségnek nevezett — egyezségre kellett lépniük, hogy a politikai-gazdasági hatalom gyakorlását magukhoz kaparintsák. Első moccanásaik közé tartozott, hogy a melléjük simuló, hozzájuk dörgölődző magyar politikusokat a kormányzatból ki-, illetve ellenzékbe szorítsák. A demokrácia, azaz ennek a látszata nem sérült ugyan, mert van magyar felsőházi és alsóházi képviselet, van — a szerencsés körülmények folytán — szinte felülreprezentált magyar európai parlamenti képviselet, és vannak számunkra tetszetősen hangzó ígérgető kifejezések, gesztusok is.
Finomul a kín.
Van viszont nemzeti gőggel telt arrogancia, amely a romániai fordulat utáni egy esztendő híján két évtized alatt kikönyökölt, kiudvarolt vagy kikövetelt hivatali képviseletünket le akarja fejezni. Újabban a „szakmaiság" hangoztatásával. Micsoda „szakmaiság" az, ha egy demokratikusnak kikiáltott államban a helyi lakossággal nem csak szót nem értő, hanem szót érteni sem akaró potentátokat akarnak fölénk rendelni? Micsoda demokrácia az, amikor az államelnök budapesti újabb bevonulásán a képünkbe vágja, hogy Székelyföldön soha nem lesz autonómia, mert, úgymond, a román alkotmány az ő országát egységes nemzeti államként szentesíti? Ugyanő — és sok társa — ugyanannak a szövegelésnek a másik mondatában arról beszél, hogy az alkotmány — Caragialét parafrazálva — itt-ott módosításra szorul. Arról pedig ne is szóljunk, hogy Románia soha nem volt egységes nemzeti állam. Ha az lenne, akkor hol volnánk mi, magyarok?
Száz szónak is egy a vége: a legrafináltabb módszerekkel és eszközökkel akarnak kisemmizni, jelentéktelenné degradálni, megosztottá, egymással torzsalkodóvá és egymást devalválóvá tenni bennünket.
Ideje, hogy ebben a politikai szélverésben, végre, egymás melegét keressük.
Vannak alapvetően fontos dolgok, amelyekkel azonosulva, közös akarattal újfent európai szintre tudjuk emelni az erdélyi magyarságot. Közmegegyezéssel karizmatikus személyiséget — személyiségeket — kell zászlóhordozóvá tennünk.
