Ha kellőképpen hajbókol egy állam, támogatja az Európai Bizottság minden óhaját, sóhaját, megszavazza azokat a vezetőket, akiket a brüsszeli nagyokosok kedvelnek és hűen követi az általuk kijelölt irányelveket, nem késlekedik a hála sem: pozitív hangvételű jelentésben kedvezően ítélnek meg ezer sebből vérző folyamatokat is, míg másokat, a kevésbé „jó fiúkat” sokkal kevesebbért földbe döngölnek.
Július végén elkészült a brüsszeli jelentés a román igazságszolgáltatás állapotáról, amely éppen csak mennybe nem meneszti az itthoni Jusztíciát, a háza táján tapasztalt „fejlődéseket”. Csak úgy sorjázzák az eredményeket, miközben a valóság egészen mást mutat. Az egyik ilyen tényektől elrugaszkodott mondat szerint „a hatóságok továbbra is pozitív eredményeket mutatnak fel a korrupció elleni küzdelemben, beleértve a magas szintű korrupciós ügyeket is”. Ám a DNA és a főügyészség tavalyi közleményei egészen mást tükröznek: sikerült leleplezni két helyi kiskirályt (akik amúgy kiestek a kormánypártok kegyeiből) és egy ellenzéki képviselőt, aki a szomszéd lucernájában legeltette a birkáit. Úgy tűnk hát, hála az elmúlt évek reformjainak, mindenki megjavult, senki nem lop, senki nem él vissza a rá bízott hatalommal, Románia felszámolta a korrupciót és keményen lecsap, ha csak írmagját felfedezi. Szeretnénk elhinni, csakhogy maguk a bírák vallják azt, hogy Romániában ma nagyobb a korrupció, mint a rendszerváltás utáni legzavarosabb, legsötétebb időkben. Adrian Năstase 2000 és 2004 között az EU-csatlakozás feltételeként megpróbálta kifogni a nagyhalakat (majd maga is börtönbe került), de az igazi vadászat Băsescu elnöksége idején kezdődött. Csakhogy épp ez a hatékony, ámde brutális reform termelte ki a Florian Coldea és Dumitru Dumbravă SRI-s tábornokokat, akik nemcsak az igazság szolgáltatására, de pénzszerzésre, zsarolásra alkalmazták a titkosszolgálat által (elvileg ügyészi felhasználásra) megszerzett információkat.
Visszás az a passzus is, amely megállapítja, hogy Románia „némi előrelépést ért el az igazságszolgáltatásban elkövetett bűncselekmények – köztük a korrupciós bűncselekmények – kivizsgálásával és üldözésével kapcsolatos fennmaradó aggályok orvoslása érdekében hozott intézkedések (…) terén”. Fura, mert az elmúlt évben egyetlen bírót sem vontak felelősségre korrupciós bűncselekmények miatt, és egyetlenegyet sem ítéltek el. 2002 és 2018 között a DNA 161 bíró ellen emelt vádat, és közülük 117-et el is ítéltek. 2018-tól a bírákat már nem vizsgálhatják a korrupcióellenes ügyészek, a bírákat és ügyészeket vizsgáló új struktúra pedig mindmáig összesen 5 vádat emelt, de egyetlen ítélet sem született. Igazán dicséretre méltó.
Nem bírálja az EB az alkotmánybíróság és a legfelsőbb bíróság döntéseit, amelyek több ezer korrupciós, emberkereskedelemmel vagy erőszakos ügyekkel kapcsolatos büntetőper lezárásához vezettek. Éppen a napokban érvénytelenítették az Ovidiu Tender üzletember ellen egykor hozott ítéletet, s bár 140 millió lejes kárt okozott a román államnak, négy év börtönbüntetéssel megúszta, és a kár megtérítése miatt zárolt 30 millió leje fölött is nyugodtan rendelkezhet immár. Alig két hete született hasonló döntés egy másik híres ügyben, Puiu Popoviciu esetében.
Mindez csak szemezgetés az EB torz igazságügyi jelentéséből, számos passzusa van még, amely azt igazolja, Brüsszel számára a jogállamiság csak akkor fontos, ha megleckéztetné a más véleményt képviselőket. Ha valaki a „barátjuk”, annak mindent szabad.
Fotó: Pixabay.com