A nagygombák termőteste kivételes esetekben többméteresig is terjedhet és akár száz kilót is nyomhat. Nem versenyezhetnek ugyan ezekkel, de Székelyföldnek is megvannak a maga óriásai, és közülük pár még az ember által átalakított környezetben, így Sepsiszentgyörgyön is felbukkan.
Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina)
A termőtest, amikor megjelenik, kissé megnyúlt pöfeteghez hasonlít, ugyanis vastag, barna pikkelyes, általános burok fedi. Kalapja, miután kibúvik a burokból, tojás alakú, majd lassan kezd kiterülni, de valamennyire kúpos marad idősen is. Felszíne száraz, gyapjas, szálas, fehéres vagy krémszínű, kalapbőre könnyedén lehúzható. A lemezek sűrűek, szélesek, szabadon állók, előbb fehéresek, öregen rózsaszínűek. Tönkje a töve felé kissé vastagodó, aránylag rövid, vizes kalapjának súlya alatt néha eltörik. Tág, nagy méretű, maradandó bocskort visel, gyűrűje nincs. Fehéres húsa vékony, puha, kissé retekszagú, íze semleges. Élő vagy elhalt lombos faanyagon terem.
Urbánus környezetben jól érzi magát, még a kipufogógázok sem zavarják. Forgalmas utak, utcák szélén is megtaláltam. Ami a szubsztrátumot illeti, Sepsiszentgyörgyön csak három fafajon figyeltem meg: amerikai juharon, vadgesztenyén és nyárfán. Az élő fákon is inkább az elhalt részeket, főleg a törzsön levő sebhelyeket, odúkat keresi. Értük néha több méter magasra is felkúszik. A városban szinte mindig magányosan jelenik meg, a szakirodalom szerint azonban csoportosan is nőhet. Melegkedvelő faj, bírja a szárazságot, az aszályosabb augusztusi időszakokban is találkozhatunk vele.
Ehető, de különösebben nem ízletes gomba. Fogyasztásának nincs is hagyománya Székelyföldön. Védendő faj, ha ráakadnánk, hagyjuk a termőhelyén! Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 5000 forint. Romániában és Európa több országában (Norvégia, Dánia, Lengyelország, Svájc, Montenegró stb.) is felkerült már a gombák vörös listájára.
Farkas János
