A Barót 800 kulturális hét programjaként helytörténeti sétát is tartottak. A szervezők arra kívánták felhívni a városlakók figyelmét, mennyi érték vesz körül minket a mindennapokban észrevétlenül. Mi azon helyek történelme, ahol ma továbblépve elhaladunk: mi volt ott, ahol ma üzlet és tömbház áll, egyházi épületeinknek volt-e más rendeltetése az elmúlt évszázadok alatt, hol lehet fellelni Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes nyomait, a közülünk származó, nemzetközileg elismert képzőművész gyerekként hol készítette első rajzait vagy hol nevelkedett a barótiak első olimpikonja? S noha azok, akikhez a leginkább szólt volna a séta – a helytörténetről legkevesebbet tudó fiatalok – távol maradtak az eseménytől, a résztvevők előtt apró történetek és anekdoták által megelevenedtek Barót hősei. A séta során Erdővidék Múzeumától kezdődően a Kossuth Lajos utca felső részéig tartó szakaszt járták be, ezúttal csak a főtér környékén elhangzottakat elevenítjük fel.
Elődök emlékezete
A séta első állomása helyben, Erdővidék Múzeumának udvarán volt. Az esemény házigazdája, a sétavezetői feladatokat ellátó Demeter László felidézte az intézménynek helyet adó bennvaló 2002-ben történt megvásárlását. Azért szerették volna minden áron megvásárolni azt, mert a telken valamikor Baróti Szabó Dávid szülőháza állt. Pénzt akkor sem lehetett könnyen szerezni, de végül Demeter János közbejárásával az Illyés Közalapítványtól kaptak hárommillió forintot. Sajnos, nem elég gyorsan, ezért a telek felső részét időközben eladták. Nagy kár érte, mert ha két utcára nyílik – most a Party Pub vendéglő határolja –, talán távlatban jobban lehetett volna fejleszteni. A volt tulajdonos Illyés József és felesége, Manyi néni volt, utóbbi öröksége révén – lánykori nevén Baróti Szabó – került hozzájuk.
A történethez tartozik még – mondotta Demeter –, hogy jó húsz éve, amikor valamilyen csőnek ástak árkot, kőfalmaradványt találtak. Ez az apró felfedezés nem csak a várostörténetet erősíti – a nagy kiterjedésű tűzvészről tudni lehetett –, hanem azt a családi történetet is, mely szerint a Baróti Szabó Dávid és a Baróton maradt Szabók közti levelezés is akkor veszett oda. Az „új kor” első emléktábláját is neki, Baróti Szabó Dávidnak szentelték s helyezték el a két iskola diákjainak részvételével, nagy ünnepség során 1990. június 8-án.
A római katolikus templom történetére figyel a sétálók társasága
Kicsivel odébb, a mai rendőrség épülete mellett állt az a ház, amelyben Gaál Mózes született. Heten voltak testvérek, ő volt a legkisebb, s miután édesapját meglehetősen korán elvesztette, Nagyszebenbe került a Mária Terézia alapította, a katolikus egyház fenntartása alatt álló árvaházba, majd onnan Budapestre. A magyar fővárosban a nála öt évvel idősebb Benedek Elek támogatását élvezte, aki munkát adott neki, így egyetemet tudott végezni. Az utcasarokra Lázár-Kiss Barna polgármester „jóváhagyásával és asszisztenciájával” a járdaszinten emléktáblát helyeztek el, de azt két évre rá útépítés örve alatt levették, azt ígérték: „aztán mindjárt visszatesszük” –, s azóta is a múzeumnál várja jobb sorát. Demeter László úgy véli, a ma Új sorként ismert utcát mihamarabb Gaál Mózesről kellene a városnak elneveznie.
A rendőrséggel szembeni épületen dr. Fábián László országgyűlési képviselő, az Erdővidéki Hírlap szerkesztője, kiadója és tulajdonosa emlékét őrzi tábla. Hogy az kikerülhetett, néhai Antal Istvánnak köszönhető. De nemcsak az ő, hanem akár Gyulai Líviusz személyét is említhetné az emlékjel, mert a honatya gépírója nem másvalaki volt, hanem a híres képzőművész édesanyja. Egy anekdota szerint a kis Líviusz első rajzait is ott készítette a padláson fellelt régi jogi iratok hátára…
Egykor református kultúrház, aztán templom, ma parókiában jártak a sétálók
Kápolnák és a temető nyomában
Az 1755-ben, a valószínűleg „Szent Ilona asszony” kápolnája helyén épült Kisboldogasszony-kápolnába nem vonult ki a kis sétáló társaság, de azért esett róla szó. Állapota szinte életveszélyes, ez azonban nem az egyház mulasztása, hanem a hivatalos ügyintézés lassúsága miatt van így: három éve már, hogy „papírokat gyártanak”, de a felújításnak még mindig nem lehet nekifogni. Fehér János művészettörténész is már régóta írja az épület adatokban gazdag, részletes történetét. Hogy mennyire részletes? Hát többek közt az is ki fog derülni belőle, az építők melyik nap mennyi pálinkát ittak meg, ugyanis az egyház azt is számon tartotta – mondotta Demeter László.
Tudni lehet azt is, hogy a jelenleg is álló kápolnától kicsit lejjebb volt egy másik is. Az arról nevezetes, hogy Barót nagyközség egyik legjelentősebb famíliája, a Bedék egyik tagja, Bede Hektor is oda van eltemetve. Feltételezni lehet tehát, hogy ők voltak az építtetők, ahogy azt is, hogy édesapja olvasott ember lehetett – Hektor nevet Székelyföldön nemigen gyakran adtak gyerekeiknek tanulatlanok.
A temetőben több jeles személyiség nyugszik, többek közt a kézdivásárhelyi múzeum alapítója, Incze László, Danczkay Pattantyús Ábrahám Miklós személyében pedig a Szamosújváron született, elemi tanulmányait még örményül végző pápai prelátus, egykori titkos ordinárius is.
Demeter László Bitai Baikó Lajos honvéd-főhadnagy emlékműve előtt
A ravatalozóház 1986-ban épült Ferencz István plébános úr és Boros Árpád igazgató elvtárs közös jóvoltából. Az építést a római katolikus egyház kezdeményezte, valami pénzt gyűjtöttek is a hívektől, de a bánya biztosított minden szükségest, amennyi éppen kellett. „Arra emlékszem még, hogy Medgyesi nagyapámhoz jött a plébános úr, hogy nincs-e véletlenül meggyfája. Azért kellett volna valami egzotikusabb fa, mert az úrasztala feletti keresztet négyféle fából akarták elkészíteni, úgy is lett – mesélte Demeter.
Bitai Baikó Lajos 1848–49-es honvéd főhadnagy emlékműve azért van ott, mert – bármilyen meglepő – valahol ott a sírja. És miként kerül az oda? Nem kell ahhoz olyan öregnek lenni, hogy az ember emlékezzen: ahol ma tömbház áll és üzlet működik, valaha temető volt.
A sétálók szinte mindenikének van a temető elköltöztetéséhez fűződő emléke. Akad, aki arra emlékszik, a költöztetést végző munkások közt volt olyan, aki jó mókának gondolta, ha a földből kiforduló koponyákat egymás mellé, kisebb karókra tűzve teszi közszemlére. Tudni vélik azt is, hogy a már említett Ferencz István plébános a csontok számára ládákat készíttetett, de azokat valaki ellopta. Azt is mondják, ha útépítés vagy bármily közművesítés során a környéken ásnak, még mindig kerülnek elő emberi maradványok. Az RMDSZ akkori elnökének, Incze Istvánnak a kezdeményezésére két emlékmű készült: a mostani temető melletti millecentenáriumi és a posta mellett álló kopjafás. Utóbbi talapzatán az 1981-es felirat a temető felszámolásának időpontját jelöli – hangzott el.
Dr. Fábián László mellett Gyulai Líviusz emlékét is őrizhetne tábla ezen a házon
Templomaink apró titkai
A mai református parókiát 1936-ban építették református kultúrháznak, majd – ahogy fogalmaz Demeter – valami bölcsesség által vezérelve az 50-es években templommá alakították azt. Épp jókor, mert fél évre rá államosították volna, és akkor minden bizonnyal a mostani baptista templom maradt volna a reformátusoknak. Aztán az eklézsia azt is kinőtte, mellé új istenháza építésébe fogott, annak alapkövét 1996-ban Csiha Kálmán püspök tette le.
A történész említést tesz a templom falán elhelyezett, a Székely Hadosztály emlékezetét őrző tábláról is. Mint mondotta, Nagy István polgármesterségének első négy éve után kampányidőszakban hozták azt ide Budafokról ajándéknak, hogy „azt látványosan fel lehessen avatni”. Állítja, ez nem von le értékéből semmit, hiszen a táblának helye van ott, ugyanis hadtörténészek egybehangzó véleménye szerint a hadosztály első katonái erdővidéki fiúk voltak, és Barótról, valamint Erdővidék más falvaiból indultak páncélvonattal az ágostonfalvi vasútállomásról Kolozsvárra.
A római katolikus templomhoz évszázadokon keresztül nem a mai kapun át lehetett feljutni, hanem a másik, a Memento bár felőliről. A Diákdombon 1898-ban épült meg a katolikus iskola, a bejárat áthelyezésével pedig közvetlenebbé tették az átjárást.
Hogy Barót első temploma a reformáció korában megmaradt római katolikusnak a legenda szerint egy bátor nőnek, Baróti Nagy Katának köszönhető, aki a helybéli asszonyokkal elállta az új vallást követők útját a templomkapuban, úgy azok nem foglalhatták el. Demeter hajlik arra, hogy a legendát elfogadja, mert úgy véli, nem véletlen, hogy az ellenállást megszervező asszonyt ott helyezték végső nyugalomra a templom szentélyében, az oltár előtt.
Az, hogy a templom ma Szent Adalbert tiszteletére van szentelve, valószínűleg szintén a reformációhoz köthető. A feltételezések szerint a mintegy százötven év után rekatolizált miklósvári templomot a helységnevet adó Szent Miklósnak szentelték újra. Ezt követően a plébániai jegyzőkönyvekben a baróti templom Szent Adalbert oltalmába ajánlott templomként szerepel már.
