A vállalkozók el is mondják, miért: a váratlan, kiszámíthatatlan változások és a meredeken növekvő adók bátortalanítják el őket. És ha a helyzet egy „választási szuperévben” válik nehézzé, akkor a következő időszak, amikor már egyik párt sem kíván a választók kedvében járni, valószínűleg a túlélésért folytatott keserves küzdelem esztendeje lesz, amihez egyre kevesebben éreznek magukban kedvet és elszántságot.

A „stabilitási” kormány megalakulása óta pénzhiánnyal küzd, és ezt minden ígéret ellenére nem saját gazdálkodásának javításával próbálja orvosolni, hanem a már most nagyon megterhelt rendes adófizetők kizsigerelésének fokozásával. A közgazdászok mind sötétebb képet festenek arról, hogy mi vár ránk 2025-től kezdve, és egyáltalán nem hat retorikai túlzásnak az az állítás, hogy az államkincstár kalandorok kezén van, hiszen Romániában a szerencsejátékok nyereményére 3, a napi 8 órai munkával megszolgált jövedelemre pedig 42 százalékos adót kell fizetni. És ez csak egyike azoknak a visszásságoknak, ami miatt az egész Európai Unióban a legnagyobb, a lakosság 32 százalékát fenyegeti a szegénység réme. Az egyéni nyomorúságokat pedig óriási súllyal tetézik a rendszerszintű hiányosságok: elsősorban az egészségügy és az oktatás helyzete, meg az elmaradt infrastruktúráé, ami miatt alacsony az életszínvonal, hazárdjáték a közúti és kínszenvedés a vasúti közlekedés.

Ezekre hivatkoznak a másik riasztó felmérés megkérdezettjei is, azok a 14–35 év közötti fiatalok, akiknek közel fele (48 százaléka) el akarja hagyni az országot. Zömük ugyan a visszatérés reményében, de az eddigi adatok azt mutatják, hogy a külföldön jobb megélhetést találók igen kis százaléka telepedik valóban haza az évek múltával. Mire is jönnének? Nem mindenki talál végzettségének megfelelő állást (még az egészségügyben sem, ahol a Pantelimon-botrány várhatóan ismét fel fogja erősíteni az orvosok kivándorlását, átlagban pedig négyszeres a munkanélküliség a fiatalok között, mint országszinten), és családjaik is rosszabbul élnek, négy év alatt három és félszeresére (6-ról 20 százalékra) nőtt az arányuk a válaszolók szerint. Tegyük hozzá az eddigiekhez az intézményekkel szembeni krónikus bizalmatlanságot, az ismét szépen virágzó korrupciót, és így könnyebben megérthetjük, miért érzik azt, hogy máshol jobb, mint itthon.

A magánszektor visszaszorulása és a fiatalság elvándorlása azonban már belátható időn belül katasztrófát jelent az országnak. Újabban ugyan épp a szociáldemokrata politikusok kezdték azt hajtogatni, hogy már éltek a kommunizmusban, és nem kívánják vissza, de éppen ők azok, akik a régi minta szerint járnak el, elviselhetetlenné teszik a terheket a vállalkozók és a levegőt az új generációk számára. Javulásra akkor számíthatunk, amikor rájönnek, hogy nem ez a jó út.

Mint a nagy előd régen. Marcel Ciolacu kormányfő és Sorin Grindeanu közlekedésügyi miniszter munkalátogatást tesz egy építőtelepen. Fotó: gov.ro