Németországból az ulmi magyar közösségből, Szatmárról, Kolozsvárról, a Gyergyói-medencéből, Maros, Hargita és Kovászna megye több helységéből érkeztek vendégek, hogy együtt ünnepeljék a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban a Bajcsi Tibor gondnok vezette Élet a Lélekben plébániai imacsoport harmincadik születésnapját. A zsúfolásig megtelt templomban szombaton több mint hétszázan vettek részt az egész napos lelki napon.
Bajcsi Tibor közösségi vezető köszöntötte a különböző felekezetű résztvevőket, majd beszélt a kezdeti nehézségekről, amikor házi csoport alakult 1991-ben, és háromévi ima eredményeként engedték be az imacsoportot a templomba. A Szent József-plébánián 1994. augusztus 17-én Szabó Lajos plébános jóváhagyásával indult az Élet a Lélekben imacsoport, jelenleg 41 közösséget tartanak nyilván Erdély különböző plébániáin.
A délelőtti elmélkedést „Az új bor új tömlőbe való” (Mk 2,22) bibliai idézettel Nagy József kézdimartonosi plébános tartotta, több történeten keresztül közelítve meg a témát, amelyeket gazdag pasztorációs tapasztalatából merített. Az elmélkedés után tanúságtételben beszéltek élményeikről, megtapasztalásaikról azok, akik már több éve tagjai az imacsoportnak.
Kovács Izolda Sárközújlakról (Szatmár megye) érkezett, ő az ottani imacsoport vezetője. A szünetben kérdésünkre, hogy miért tartotta fontosnak ötszáz kilométert utazni a találkozóra, a következőket válaszolta: „Hogyha százezer kilométert kellett volna megtennem, akkor is eljöttem volna megköszönni az Úr Jézusnak azt, amit tett velem. Azért jöttem, hogy hálát adjak, teljes szívemből, teljes lelkemből, mert megszabadított szorongásaimtól, gyerekkori félelmeimtől, aggodalmaimtól, betegségeimtől, minden gonosz befolyástól, ami évekig gyötört. Férjemet felszabadította az alkohol rabságából, és még nagyon-nagyon sok kegyelemben részesültem.”
A szentségimádás során is számosan adtak hálát azokért a kegyelmekért, áldásokért, gyógyulásokért, szabadulásokért, amelyeket megtapasztaltak.
A megújulás fontossága
A délutáni elmélkedést László Rezső csíkcsicsói plébános tartotta „Azt mondtam: újjá kell születnetek” (Jn 3,7) mottóval. Nagy kihívásnak érezte, hogy egy harmincéves jubileumi ünnepségen a jó Isten kegyelméből beszélhet. Fiatalos lendülettel mesélt saját meghívásáról, a krisztusi család megtartó erejéről, arról, hogy hivatását is a megújulásnak köszönheti. Megköszönte, hogy annyi szép szolgálatot bevállalt a közösség, nyitottak arra, hogy a jó Isten eszközei legyenek.
Az elmúlt harminc év kegyelmeiért este hálaadó szentmisét mutatott be Ambrus István Ábel szombatfalvi plébános, aki előzőleg hét évet szolgált a plébánián. Szeretettel fogadták a sepsiszentgyörgyiek Ábel „tisztit”. Prédikációjának témája az egyházmegye pasztorális mottója volt: „Újuljatok meg!” (Ef 4,23), de személyes élményeket is belefűzött. Elmondása szerint tizenhat évvel ezelőtt ismerkedett meg a közösséggel, amikor ide költözött, egy szerdai este lement az altemplomba, és ott találkozott először az Élet a Lélekben közösséggel.
„Azóta három szemináriumot is elvégeztem – magyarázta –, amiért hálát adok. Sokat tanultam. Segített ez a közösség abban, hogy Jézust jobban szeressem, jobban tudjam szolgálni, és ami a legfontosabb: Jézust jobban tudjam követni.” Részletezte a megújulás négy mozzanatát, amit a gondolkodással kell kezdeni, majd a gondolat megvalósul az akaratban, abban kell megerősödnie. Az akaratot követi a megtérés, az önmegtagadás és a cselekvés. Hangsúlyozta a reggeli és az esti ima fontosságát. Arra biztatta a jelenlevőket, hogy tanulják meg az Isten gondolatait befogadni a szívünkbe, és legyen bátorságuk kivinni az élő Jézust a világba.
