Reggeli szunyókálásunkat általában hat óra körül zavarják meg a vezetni tanuló személyek, akik ugyanabból a helyzetből legalább tízszer próbálják meg az oldalparkolást. Ez a szórakoztató tevékenység egész nap eltart, így bőven beszívhatunk benzingőzből, de kit érdekel?

Mikor temetés van, még jobban megnő a forgalom, és mivel a temető melletti parkolósáv mindig foglalt (itt tartják az autóikat a közeli tömbházakban élők, sokszor hetekig ugyanazon a helyen), a végtisztességet tevők kénytelenek felhajtani a „kemping” területére, abban a reményben, hogy ott még találnak szabad helyet.

Délutánonként kicsit csendesebb a hely, az itt sétáló idősek, kutyatartók békebeli hangulatot varázsolnak a kopár, árnyéktalan utcába, ezalatt felkészülhetünk az esti műsorra.

A "kemping". Olvasónk felvétele

20 óra körül már elindulnak terepszemlére az éjszakai élet szereplői, sötétedés után pedig megkezdődik az ereszd el a hajamat mulatság. Űrbéli sebességekkel, szebbnél szebb és jobbnál jobb autókkal érkeznek a kisasszonyok és úrfiak; csomagtartó fedél fel, csajok ki, pokróc a szegélykőre, de néha összecsukható szék is kerül. Dübörög a zene rettentő hangerővel, kacarászás, labdapattogtatás, „kaja, pia, kábítószer”, ahogy a mi időnkben mondták, de leginkább a Tega alkalmazottjai tudnák megmondani, hogy mit sepernek reggelenként össze.

Az éjszakák fénypontja a ralizás. Öt-hat kocsi indul a Hóvirág utcai letérőtől, és ugyanannyi a Stadion utcából (a DHD fogászattól) egymással szembe nagy sebességgel; éjjel kettőig, fél háromig 40–50 ilyen futamot zavarnak le. Hiába no, úgy látszik, van pénz a drága üzemanyagra, és reggel nem kell munkába menni, ez apuka, anyuka dolga!

Így érünk lassan a nap végére, illetve a következő elejére. Biztonságban, mert a járőrök menetrendszerűen elsétálnak, azazhogy elgurulnak mellettünk. Ezért mindenkit arra biztatok, hogy vegyen részt bátran e csodálatos téli-nyári programon!

Egy résztvevő: Bakó Margareta