Ciolacu azzal vádolta a liberálisokat, hogy a szakadék szélére juttatták az országot, megingatták a család hitelét, kiszolgáltatták az országot a globalista erőknek. (De úgy tűnik, mintha mindezekben kollaboráltak is, nemde?) Felrótta, hogy a liberális Iohannis meghirdette a Művelt Románia programot, és mit kaptunk helyette? Hát műveletlenséget. „Egy olyan oktatást, amelyben a gyerekek nem a tanulásnak vannak kitéve, hanem a kábítószer-fogyasztásnak.” Aztán a liberálisok kritizálásában Ciolacu segítségére siettek párttársai és alelnökei is. Az egyik azt mondta, a liberálisok magukat szorgalmas méhecskéknek tartották, akik mézet adnak, de nem tesznek egyebet, csak azt, hogy mások zsebébe tett kézzel üljenek. Reménykedhetünk azért is, hogy Ciolacu nem olyan lesz, mint elődje, mert a Temes megyei PSD-elnök azt mondta: „Nem akarok sem én, sem a románok egy fémes mosolyú elnököt, vagy olyant, akiben elsatnyult az empátia, aki csak a sí- és golfpályákon vezet.”

Miután ilyen szépen megbírálták azokat, akikkel együtt kormányoznak, a túloldalról sem maradt el a válasz. A szociáldemokraták kongresszusáról azt mondták a liberálisok, hogy az abszolút groteszk előadás volt, ahol képmutatást, arroganciát és populizmust mutattak be. A liberálisok szóvivője tovább vitte a szót, és elárulta, hogy ők is tudnak ám reagálni a hallottakra. Rareș Bogdan, a párt első alelnöke azt mondta, hogy a szocdemek gyávák, félnek, és azért támadják őket. Az egész csak egy füstfüggöny, amellyel el akarják terelni az egészségügyben és a nyugdíj-újraszámítás körül zajló cirkuszt. „Igen, kénytelenek voltunk lenyelni a medúzát, és együtt kormányzunk, mert az ukrajnai háborúval az Európai Uniónak és a NATO-nak egy olyan határra volt szüksége, amely garantálja Európa biztonságát.” (Nem tudtam, hogy a medúza lenyelése rossz, mert eddig csak a béka lenyeléséről hallottam.) „Katasztrófa lett volna, hogy miközben a PNL támogatja Ukrajnát, a román szocialisták hordája megpróbálja blokkolni a háborúban részt vevő ország felé küldött segélyeket” – dörögte Rareș Bogdan. „De a szocialisták csak azt teszik, amit tudnak: hazudnak úgy, hogy befagynak a vizek, és olyan ígéreteket tesznek, amelyekben maguk sem hisznek, csak a komasági kapitalizmussal foglalkoznak” – folytatta. A másik ellenzéki párt, az USR főnöknője azt dalolta, hogy a PSD-kongresszus a dezinformálás és a hazugságok fesztiválja volt, Ciolacu beszéde pedig „pofátlan és kihívó”.

Sajnos a liberális pártvezér, Nicolae Ciucă, aki szintén elnöki álmokat dédelget, kevés eséllyel indul az elnöki székért, mert a versenyben a közvélemény-kutatás szerint csak az utolsó (hatodik) helyen lenne a piros (stop) lámpájával. Ha meg gyengén szerepel, akkor leszerepelhet a pártja is, amiért nagy kár lenne.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha felvetődött a kérdés, hogy mostantól még meddig kormányozzanak együtt a liberálisok a szociáldemokratákkal, akik egyre szemtelenebbek. Adott pillanatban azt is mondták, abban bíznak, hogy az egész jobboldalt egyesíteni tudják, és így esetleg együtt is kormányozhatnának. (Az igaz, hogy nálunk nemigen van jobboldal, de majd még akár lehet is.)

Már egészen el voltam keseredve, hogy mi lesz velünk, ha ez a két párt összevész, kitör a kormányválság, és itt a határunkon és a nyakunkon a háború! Ki fogja az adódó problémákat megoldani, amikor a nyugdíjkiszámolás is ilyen hatalmas feladat elé állította a kormányt? Aztán valamelyest megnyugodtam, mert a pártok vezetői fékezni kezdték magukat, és békülékenyebb hangot ütöttek meg (nem egymást verték tovább).

Kezdetben arról volt szó, hogy egy életük, egy haláluk, együtt kormányoznak a választásokig. Aztán már olyasmit is hallani mindkét fél részről, hogy talán azután is hajlandóak lennének együtt menni tovább az ország és a mi vezetésünk rögös útján. Így megnyugodhatunk.

Fotó: Facebook / Marcel Ciolacu