Alig esett meg a nyugdíj-újraszámítás, és a közgazdászok máris kongatják a vészharangot, pedig nem is mindenki kap nagyobb nyugdíjat, mint korábban. Olyan rémségeket olvasok, hogy a román gazdaság lélegeztetőgépen tartott beteg. Azon sopánkodnak az úgynevezett szakértők, hogy az európai uniós alapok segítsége ellenére tavaly csak 2,1 százalékos gazdasági növekedést értünk el, és az állam ellenőrizetlen kiadásai nem a gazdaság növekedését, hanem a politikai érdemek megfizetését szolgálják, és a végén oda jutunk, mint Görögország 2010-ben, amikor ott összeomlott a gazdaság.
Románia államadóssága most „csak” a nemzeti össztermék (GDP) 52,1 százaléka, míg Görögországé 2009-ben 129,7 százalék volt. Úgyhogy amíg nagy baj lesz nálunk, még növelhetjük mi is. A görögöknek nagy kockázati felárat kellett fizetniük a felvett kölcsönök után. Nekünk is kockázatosnak tartják hitelt adni, és ezért nagy kamatra kapjuk a pénzt, de adnak, mert vannak, akiknek nincs, mit kezdeniük a pénzzel, biztosan azért, mert köztudott, hogy az nem boldogít, ezért inkább ideadják nekünk némi haszonért.
Mikor mindenki látta, hogy bajban van Görögország, segítségére siettek, az Európai Központi Bank, az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap sok milliárd euró értékben nyújtott kölcsönt és kezességet vállalt. Aztán elkezdték szorongatni a görög kormányt, amely a lakosságot kezdte nyomorgatni. Ez többek közt a bérek csökkentését jelentette a közszolgálatban és a minimálbérek esetében, valamint az általános forgalmi adó emelését. Ez utóbbit és az energiaárak emelését (és a szép nagy inflációt) nálunk máris meglebegtették, de a választásokig nyugodtak lehetünk, hogy nem nagyon változik semmi, és aki időt nyer, életet, illetve pénzt nyer.
Az EU-t vezető politikusok kiálltak Görögország mellett, mert attól féltek, hogy egy görög katasztrófa tovább terjedő válságot eredményezhet. No, abban reménykedhetünk, hogy mellettünk is ki fognak állni, mert ha bajba kerülnénk, azzal magunkkal ránthatunk másokat is. Különben is, szóban mindennel egyetértünk, amit tőlünk kérnek. Aztán csak lesz valahogy.
Nem tudom, hogy közgazdászaink miért aggódnak, mikor politikusaink megoldják a problémákat. Lám: eladósodás ide, hitelfelvétel oda, a képviselőház megszavazta a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi egy Patriot rakétavédelmi rendszer Ukrajnának adományozását, és amely felhatalmazza a kormányt, hogy helyette másikat vegyünk Amerikától 1,1 milliárd dollárért, biztosan annak nagy örömére. Van itt kérem pénz, és ha nincs, majd ad az unió, mert jó tanuló jó jegyet, és ösztön(zés)díjat is érdemel.
Muszáj volt odaadni a meglevő Partiot rendszerünket, mert mint Nicu Falcoi USR-s képviselő mondta, „ha ezt nem tesszük meg, Oroszország nem áll meg Ukrajnánál, és ha legyőzi Ukrajnát, az jóval súlyosabban érinthet minket, mint egy Patriot rendszer adományozása”. (Mi az nekünk 1,1 milliárd dollár?)
Görögország eladósodott, és nekünk is van esélyünk eladósodásra, mert egyre több kölcsönt veszünk fel egyre nagyobb kamatokkal. De hát mikor kell a választók kedvében járni, például nyugdíjemelésekkel, ha nem most, a parlamenti választások előtt?! Aztán, amikor az államadósság visszafizetése esedékes lesz, és amiatt esetleg megszorításokat vezetnek be, addigra lehet, hogy sokan az örök vadászmezőkön várják már az újabb nyugdíjemelést. A hiteleket ugyanis most veszik fel, és csak kamatokat kell törleszteni, az adósságot csak később kell visszafizetni.
Aztán az állami alkalmazottak fizetését is sokszor kell emelni, mert ők is sokan vannak, és ők is szavazók, nem csak a nyugdíjasok. Ráadásul egy részüket politikai alapon nevezik ki, és akkor kutya kötelességük szavazni kenyér- és pénzadó gazdáikra. A különnyugdíjakat is addig szabályozták, míg majdnem minden maradt a régiben. De hát azok nincsenek is sokan, csak a nyugdíjuk sok, és növelik az átlagnyugdíjak szintjét, ami már csak azért is jó, mert javít a statisztikákon.
Persze, mindenre nem juthat pénz. Például a kórházaknak, mert az ott levő súlyos betegeknek biztosan amúgy sem lesz kedvük szavazni menni, akkor meg minek az egészségügyre pazarolni a pénzt?
Fotó: Pixabay.com