Az alacsony gyalogkapun fejet hajtva kell belépnünk, pár pillanattal később, amikor tekintetünket megemeljük, már kézművesek kínálatát csodálhatjuk meg. Szépérzékkel bőven megáldott erdővidéki asszonyok és lányok ezernyi apró csecsebecséje közül van, mit válogatni. Közelükben kisebb gyerekek számára alakítottak ki játszósarkot, és az egyik jurtában is ők ügyeskednek. A színpadnál a technikusok készülnek a délutáni és esti koncertekre, a bástyák kis termei a szellemi szórakozásra vágyók számára vannak fenntartva. A gyönyörűen felújított templomnak szintén központi szerep jut: zenének, dalnak és értelmes szónak nyújt otthont. A nagyajtai Várfesztivál programja – immár harmadik éve – az igényes közönség számára tud igazán csalogató lenni. Az ősi falak által határolt udvarra betérő számára otthonosnak, természetesnek hat, ami bent történik.
Az esemény első napján, pénteken csak délután tárult ki a fesztivál kapuja: ekkor került sor a megnyitóra, amit a július végén ötödik alkalommal szervezett citera-műhelymunka záróelőadásának megismétlése, majd a baróti Alteregó színjátszó csoport által játszott Nálunk ilyen nincs című színdarab követett. Felléptek még a Művészeti és Népiskola erdővidéki néptáncosai, a Búzavirág néptánccsoport, végezetül a Tárkány Művek koncertezett.
Szombaton már délelőtt zsongott a templomvár környéke. A falakon kívül gyorsétkeztetők kínálatából lehetett válogatni, bent a programokból.
Az órarendet betartva Fekete Levente helybéli lelkész a templom történetét ismertette a szép számban megjelent közönségnek. Szólt arról, hogy mi mindent feltártak a történészek a mintegy hétszáz éves hajlék építéséről, miről mesélnek a nemrég előkerült és szépen restaurált, a Szent László-legendát megörökítő freskók, ki készítette festett bútorait, miről beszélnek székei, kinek köszönhetően épült meg orgonája. Meg is győződhettek arról, hogy milyen szépen szól az: akárcsak tavaly, idén is az egyházközség hollandiai, amelandi testvértelepülésének tagjaként érkező Right Wiersma játszott rajta.
Csak úgy mezítlábason: Maszkura, azaz Bíró Szabolcs, háttérben a Tücsökraj
Marczi Csaba repülőmodellező előadása is nagy érdeklődés mellett zajlott. A sepsiszentgyörgyi sportoló arról mesélt, mi minden kell ahhoz, hogy nemzetközi szinten is jegyezzék az embert. Több évtizedes kitartó és hajszálpontosan elvégzett munka szükséges ahhoz, hogy a régi repülők kicsinyített másai másodpercek alatt több száz méteres magasságba repüljenek fel, majd szinte minden testrész összehangolásával úgy irányítani azt, hogy a kívánt helyen érjen földet. A helyi adottságok nem tették lehetővé, hogy a gyakorlatban szemléltesse is, miként lehet reptetni a méretre nem is olyan kicsi, de nagyon könnyű szerkezeteket, de azt azért megmutatta, milyen erős a motor hangja, léglapátjai pedig milyen szelet képesek gerjeszteni.
Jó ötletnek bizonyult, hogy a templomban zajló események egy részét kihangosították. Így nemcsak a hűs falak közé beülő közönség, hanem az önfeledten játszó gyerekek, a befogadó udvaron sétálók és a halkan beszélgető felnőttek is élvezhették Mocanu Erika mezzoszoprán és Szőcs Botond zongoraművész előadását.
Délután Csortán Hajnal mondott felnőtteknek szóló pajzán meséket, meg lehetett kóstolni Dúzsi Tamás borait, este pedig a Lelkes zenekar, majd a Maszkura és a Tücsökraj koncertje adott teret a bulizásra. Végezetül visszatértek a Lelkes fiatal zenészei, hogy a résztvevőkkel nótázzanak.
A várfesztivál vasárnap istentisztelettel zárult
Az eseményt vasárnap istentisztelet, Tamás Sándor megyeitanács-elnök Erdővidék régi térképeken című előadása és a helybeli Gazdag Miklós Polgári Daloskör fellépése zárta.
Fekete Hunor úgy vélte, a visszajelzések azt mutatják, a program összeállításával sikerült célt érniük: akikkel a három nap alatt szóba állt – és sokakkal tette –, jóformán mind azt mondták, magukénak érzik azt. „Tényleg igyekeztünk úgy megszervezni az eseményt, hogy abban megtalálja a számára fontosat az is, aki világzenét, a klasszikus műfajt vagy éppen a népzenét kedveli, gyermekfoglalkozást tartottunk és kerekasztal-beszélgetést szerveztünk. Ezen igyekezetünket megérezték, értékelték a nagyajtaiak – külön kiemelem a fiatalokat, akiknek önkéntes munkája nélkül nem tudtunk volna célt érni – és azok is, akikhez üzenetünk eljutott. Nem kizárólag az erdővidékiek jöttek el, hanem sokan Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről és Kolozsvárról is érkeztek, azaz mondhatni találkozási ponttá vált a Várfesztivál, ami külön örömmel tölt el” – mondotta a fő szervező.
