Romániában a magyarellenesség mindig hoz a konyhára, ám mivel a nacionalizmus még mindig nem szalonképes Európában, kevesen vállalják fel nyíltan; a kisebbik kormánypárt államfőjelöltje is néhány általánosságba csomagolta üzenetét. Kicsit molyízű volt, kicsit a Ceaușescu-korszak kötelező megfogalmazásaira emlékeztetett, de ez keveseket zavart, mert sokan vannak, akik pontosan ezeket a régóta ismerős szavakat várják: biztonságot nyújtanak, amikor a megingott korábbi értékrend helyett nemigen találnak szilárd fogódzót ebben az ismét fenyegetővé vált világban.

Pedig lenne, többek között épp a szélsőségesség valós elutasítása tehetné jobbá az életünket. De ezt kínálja országának Ciucă? A nyugalmazott tábornok két és fél éve a Nemzeti Liberális Párt elnöke, és másfél évig kormányfő is volt, most pedig az ország második embere. Ezalatt tehetett volna valamit a hazai idegengyűlölet ellen, de még saját pártjában is tolerálta azt, sőt, az alakulat első alelnöke, Rareș Bogdan többet szerepelt nála, és egyáltalán nem fogta vissza magát; ellenkezőleg, lovat adott azok alá, akik a magyarságot nemkívánatosnak tartják az egységes és oszthatatlan román nemzetállamban. A PNL billentette ki az RMDSZ-t a kormányból (igaz, hogy inkább kapzsiságból, de az elorzott pecsenyének a magyarellenesség volt a fűszere), és ugyanez a magát haladó európai pártnak nevező alakulat szövetkezett a nyilatkozataikban amúgy általuk is elítélt AUR-ral Szatmáron azzal az egyetlen céllal, hogy ne a magyar jelöltek nyerjenek az önkormányzati választásokon.

Bőven van még más is a liberálisok rovásán, épp ezért hiteltelen Ciucă ördögkúti beszéde. A civil lakosság lemészárlása természetesen minden körülmények között megengedhetetlen, de jó lenne, ha ezt nem csupán a magyarság történelmi bűneit felelevenítő román megemlékezéseken hallanánk az ország vezetőitől, hanem mondjuk Szárazajtán is. A román részről elkövetett atrocitások elítélésével ugyanis még adós a román politikai osztály, emiatt pedig Románia távolról sem az a toleráns állam, ahol a szélsőségesség és a sovinizmus csak egy sötét sarokban kornyadozik, hanem stadionokban és hadi temetőkben, illetve az egyetlen románellenes gesztussal sem szennyezett március 15-ei ünnepségeken tombol elszabadultan. Talán ennek a jelenségnek a lebontásával kellene kezdeni az „erős és demokratikus” Románia felépítését. De hát ehhez olyan bátorság kell, amely sehol sem mutatkozik a román politikában.

Megemlékezés Ördögkúton. Fotó: Facebook / Nicolae Ciucă