Nem életrajz, hanem egy életével példát mutató emberről szóló regény a Toronyember fekete utakon című, szerda délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban bemutatott könyv, Hegedüs Imre János legújabb kötete.
A sajátos, inkább előadásnak, semmint hagyományos könyvbemutatónak nevezhető eseményen a szerző mindenekelőtt elmagyarázta, mi a különbség életrajz és regény között: előbbi a csontváz, amelyre ő, írói képzeletét használva rárakta az izomzatot. Műve történelmi regény, tehát hazudnia nem szabadott (az csak a költőknek engedtetik meg, „költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak”, idézte Arany Jánost), hangsúlyozta, de a füllentés belefér, így hát vannak kitalált történetek a gróf Mikó Imre életéről szóló regényben – illusztrált is ezekből néhányat felolvasásaival.
A regényt gróf Mikó Imre tragikus életútján keresztül mutatta be, hiszen közismert: Erdély Széchenyijének sorsa gyászos mérföldkövek egymásutánisága. Születésekor édesanyja gyermekágyi lázban hunyt el, a félárva gyermeket nagyszülei nevelték, iskoláztatták. Nagyenyeden eminens diák, Marosvásárhelyen jogot végez, Kolozsváron telepedik le, ott ismeri meg Rhédey Máriát, későbbi feleségét. Regényében leírja kettejük nászéjszakáját, mely „nem pont így történt, de történhetett volna”, mondta, hozzátéve, az írónak az a feladata, hogy a nem dokumentálható eseményeket kitalálja, megírja. Mikó Imre és Rhédey Mária levelezése fennmaradt (Édes Imrém! Lelkem, Márikóm! Gróf Mikó Imre és Rhédey Mária grófnő leveleskönyve 1848–1849-ből), ezekből is beépített részleteket a regénybe. Feleségével gyönyörű életük volt, ámde a halál Mikó Imre sarkába szegődött: 1848 decemberében Ferenc József császár Olmützben házi őrizetbe helyezteti, eközben Rhédey Mária terhes harmadik gyermekükkel, akinek megszülése után ő is gyermekágyi lázban hal meg. Csak erős református hite akadályozta meg abban Mikó Imrét, hogy öngyilkos legyen, szőtte tovább az eseményeket Hegedüs Imre, de a hit ellenére Isten korbácsa tovább suhogott, 19 éves korában elhunyt felnőttkort megért fia, Ádám, pár év múlva nagyobbik lánya, Mária szintén gyermekágyi láz miatt halt meg.
A számos tragédiát csak úgy tudta túlélni Mikó Imre, hogy vállalt munkájába ölte fájdalmát: kezébe vette Erdély közügyeinek intézését, munkásságának eredménye többek között az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Székely Mikó Kollégium megalapítása (amúgy Erdély több iskoláját is támogatta), a Kolozsvári Nemzeti Színház visszaperelése, miniszterségének idején az erdélyi vasúthálózat megalapozása, ezen kívül még számtalan közművelődési, oktatásügyi, gazdasági tevékenység, melyek megvalósítására vagyona nagy részét feláldozta.
Hegedüs Imre úgy összegezett: Mikó Imrének méltán van helye az erdélyi arcképcsarnokban, a könyvbemutatóra nagy számban elment mikós diákoknak pedig azt üzente, legyenek méltók iskolájuk alapítójához.