Már önmagában a helyzet is megér egy misét, ugyanis az elnökként nagyjából felejthető tíz évet maga mögött hagyó Iohannis a jelek szerint úgy gondolja, nyugdíjba vonulása előtt igazán eltölthetne pár évet valamely jól fizető, nagyjából láblógató és lehetőleg minél magasabb köztisztségben. A nemzetközi vonal elég hamar zsákutcának bizonyult, így maradt az itthoni pálya. A Cotroceni-palota után természetesen nem lehet akármi, ami kijár, és a felsorolt három alapelvárásnak is meg kell felelnie az új cafrangnak. Kész szerencse, hogy ott a parlament felsőháza. Egy szenátori székben eltöltött négy év mégiscsak tökéletes lezárása lenne a tartalmát illetően felettébb üres, de külsőségeiben mégiscsak üstökösszerű karriernek.

A feladat tehát adott, és amint az várható volt, az egykoron Iohannist az államfői tisztségbe repítő PNL berobbantotta a gépezetet, hogy eleget tegyenek a gazdájuk igényének, vágyának. Csakhogy máris felmerült az első akadály, az a fránya alkotmány, mely elég világosan kimondja – amint azt alkotmányjogászok is hangsúlyozták a napokban –, hogy  Iohannisnak előbb búcsút kellene intenie az államfői tisztségnek, és csak utána indulhat a parlamenti választásokon. Ez nem igazán fekszik az elnök úrnak, így amint az a román politikában már hagyománynak tekinthető, elkezdődött az ügyeskedés, sakkozás.

És innentől már bohózatba illő az egész, és egyben iskolapéldája annak, hogy az ország vezetőinek mennyit érnek a szabályok. Szomorú volt látni, hogy a PNL korifeusai egyik pillanatban azt állították, szó sincs bármi akadályról, majd amikor ez már tarthatatlanná vált, sürgősen nekiestek a választási törvény módosításának (ha tehetnék, valószínűleg az alaptörvényt is átszabnák), ráadásul oly módon, hogy az vastagon szembemegy az alkotmány előírásaival. Nem kevésbé szánalmas, ahogy a koalíciós kormányzati partner Szociáldemokrata Párt vezetői – élükön Marcel Ciolacu miniszterelnökkel – szélkakas módjára, esetenként önmaguknak is ellentmondva viszonyultak a törvénymódosításhoz, végig azt az érzést keltve, hogy fordított esetben ők is hasonlóan járnának el, de most a szabálytisztelő politikus képében tetszeleghetnek.

A legutóbbi fejlemények alapján úgy tűnik, a PNL-s törekvés végül kudarcba fullad, így Iohannis szenátorsága is kérdéses egyelőre. Az egész hercehurca ugyanakkor ismételten kétséget kizáróan mutatja, hogy a Dâmbovița-parton nincs új a nap alatt, a gátlástalanság, a balkáni módi virágzik, a törvények (akár az alkotmány is) csak kellemetlen apróságok, melyek, ha a helyzet (vagy egy eléggé nagy főnök) úgy kívánja, egy tollvonással félredobhatók.

Újabb állami főtisztségbe segítené pártja Klaus Iohannist. Fotó: presidency.ro