Románia arról is híres, hogy nem szeret szembenézni a realitásokkal. Ha meg is teszi, késlekedve cselekszik, akkor, amikor a gyertya már a körmére égett. Ez történik most is, hogy Emil Boc összetákolt kormánya (még most sem teljes és működőképes!) a 2009-es állami költségvetés fércelésén dolgozik, s a kiszivárgó értesülések szerint ezzel a büdzsétervezettel senki nem elégedett igazán.
Maga a miniszterelnök azzal ágál, hogy akár holnapra lehet végleges költségvetése az országnak, azt az államelnök is ellenjegyzi majd, s olyan lészen, mely reális válaszokat fogalmaz meg a pénzügyi és gazdasági világválság kihívásaira. Kötve hinnénk, hiszen az a tény, hogy megtartják a mostani, a liberálisok által bevezetett, egységes adórendszert, hogy az infrastrukturális beruházások tetemesek lesznek, hogy a vállalkozások profitja adóterhektől mentesen lesz visszafordítható a gazdaság élénkítésébe, mind írott malaszt csupán, ha az állami szervek nem tudnak végre szigorú és következetes ellenőrzést gyakorolni az állami korrupció és a maffióta típusú magáncsalások dzsungelében, s nem lesz végre tisztességes, korrekt, drákói törvénykezés. Hát ezek nem lesznek Romániában még belátható időkig.
A válsághelyzet vesztesei nem a vájgató miniszterek — ők mind keveslik a tárcájuknak juttatott költségvetési tételeket —, az igazi vesztes mindig a közember, aki bőrén érzi a kormányzati felelőtlenséget, a hozzáértés hiányát, a hivatalok packázásait, a mérhetetlenül elburjánzott bürokráciát. Az egyszerű állampolgárt sújtja az árak elgallopírozása, az elszabadult létszámcsökkentési hullám, a bérek, a nyugdíjak inflációs ráta alatti befagyasztása, az a nemtörődömség, amellyel tönkretették a honi mezőgazdaságot (a dömpingszerűen behozott külföldi tömegáruk sok-sok felelős hivatalnok és politikus bankszámláját hizlalták), szétverték a könnyűipart, züllésnek indították a faipart, a nehézipart, s még a belföldi érdekeltségű szolgáltatási rendszer sem úszta-ússza meg a lejtőre kerülést.
A Boc által emlegetett infrastrukturális ,,fejlesztés" minálunk semmit nem old meg igazán, hiszen láthatjuk, milyen iszonyatosan pénznyelő látszattevékenység folyik, ha autósztrádák építéséről, a vasúti hálózat korszerűsítéséről van szó. Boc mester ne tudná!? Hiszen ő Kolozsváros fölkent polgármestereként közvetlen közelről láthatta a Bechtel cég által épített észak-erdélyi autópálya megvalósulásának agóniáját, s kútba estek saját nagy ötletei is, a kolozsvári belvárost tehermentesítő nagy alagút, a várost elkerülő terelőutak, a reptér fejlesztésének ,,dicsőséges" plánumai. Döglődik minden, s ha az európai pénzeket is megvonják (márpedig megvonni készülnek, hiszen vagy nem teljesítettük a feltételeket, vagy elloptuk a pénzek tetemes részét!), kútba esnek a nagy remények. És odalesz az önáltatás, a nemzeti köldöknézésre, az előnyös geostratégiai helyzetünk szivárványára alapozott minden aspirációnk.
