Mint már hírül adtuk, hétszeri halasztás után a Kézdivásárhelyi Bíróságon szeptember 17-én megszületett az alapfokú ítélet – amit aznap délután már közzé is tettek az igazságügyi minisztérium honlapján – a román államot képviselő pénzügyminisztérium és az ozsdolai Láros Közbirtokosság közti, 2019-ben kezdődött perben. Az alapfokú döntés szerint a román állam közel 2600 hektárnyi erdőt vehet el a Lárostól. Ha a Kovászna Megyei Törvényszéken az ítélet jogerőre lép, akkor a közbirtokosság jussát államosítják, a vagyon visszakerül a Romsilva Állami Erdészet ügykezelésébe.
Hat éve zajlik a Kézdivásárhelyi Bíróságon a 986 tagot számláló, Pál István által vezetett ozsdolai Láros Közbirtokosság kálváriája, és még nincs vége, a közbirtokosság vezetősége, amint kézhez kapja a bírósági indoklást, megfellebbezi a nem jogerős ítéletet. Az ügy kimentetele rendkívül veszélyes precedenst teremthet a visszaállamosításra.
Egyazon telekkönyv, kettős mérce
Az ozsdolai Láros Erdő- és Legelő Közbirtokosság egykori vagyonából, a 4759 hektárból az 1997. évi 169-es és a 2000. évi 1-es törvény alapján csak Kovászna megye határain belül kapott vissza 2571,3 hektár erdőt és legelőt a 2000-es évek elején, miután kérésüket a helyi és a Kovászna megyei földosztó bizottság, a kataszteri hivatal, valamint az erdészeti igazgatóság is megvizsgálta, és jogosnak tartotta.
2018 júliusában az 1991/18-as, utólag módosított földtörvény alapján újabb 33 hektár erdőért indítottak pert az ozsdolai és a megyei tulajdonjog-megállapító bizottság, valamint a Romsilva Állami Erdészet ellen. Az ozsdolai Láros Közbirtokosság a Vrancea megyébe 1968-ban átkerült 1814 hektár erdőért 2003-ban indított pert, amely 2006-ig tartott, mert a visszaszolgáltatást a moldvai megye illetékes hatóságai elutasították. Közben a Vrancea megyei prefektúra az ozsdolaiak, gelenceiek, bereckiek és az egyház egykori erdőjussából 14 138 hektárra állított ki a tulniciaknak birtoklevelet.
Ozsdolai erdő
Romániában kimerítve minden jogi lehetőséget az ügyet (140 oldalas iratcsomót) kivitték a Strasbourgban székelő nemzetközi bírósághoz 2006-ban. 127 itthoni tárgyalás után a strasbourgi Emberjogi Bíróság elutasította beadványukat: 2012. november 27-én arról értesítették a közbirtokosságot, hogy nem is tárgyalják le ügyüket.
A Meszták, a Lipse, a Névtelen és a Musát-hegy keleti oldalában levő, Vrancea megyébe átkerült 2400 hektár közbirtokossági, egyházi (172 hektár) és magánerdők végleg elvesztek a háromszékiek kárára.
A román államot képviselő pénzügyminisztérium illetékesei a Vrancea megyébe átkerült erdőkre nem vetettek szemet, holott azok is ugyanazon a telekkönyvön szerepelnek mint a többi ozsdolai erdő.
Vizsgálódás, majd pereskedés
2016 októberében egy feljelentés nyomán a Kovászna megyei rendőrség gazdasági osztálya vizsgálatot indított az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete ellen, majd az erdő- és pénzügyőrség is vizsgálódni kezdett. Az ellenőrzés közel egy évig tartott, de nem találtak semmiféle rendellenességet, ezért úgy nézett ki, hogy lezárták az ügyet.
A pénzügyminisztérium 2018-ban pert indított az Ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete, valamint a helyi és megyei visszaszolgáltatási bizottság ellen 2571,3 hektár erdő és legelő jogszerűtlennek vélt visszaszolgáltatása miatt, minek nyomán a közbirtokosság fakitermelési jogát felfüggesztették, nagyon sok közbirtokossági tagot tűzifa, illetve éves osztalék nélkül hagyva. A szaktárca arra hivatkozva kérte a birtoklevél érvénytelenítését, hogy az erdőt nem a kommunisták államosították 1948-ban, hanem már a két világháború közötti időszakban megtörtént a közbirtokossági erdő kisajátítása, és a közbirtokosság meg is kapta annak ellenértékét. Az ozsdolaiak álláspontja szerint azonban egy kisajátítási folyamat valóban elkezdődött 1923-ban, ám az 1948-ig nem zárult le. Az ozsdolaiak dokumentumokkal tudják igazolni, hogy a kisajátítást elkezdte ugyan az állam, de nem fejezte be, mert a felajánlott összeget nem tartották méltányosnak; a helyiek a két világháború között pert indítottak, amit meg is nyertek. A telekkönyvben így az államosításkor is a közbirtokosság szerepelt tulajdonosként.
Az alperest képviselő Laczkó-Dávid Géza kézdivásárhelyi ügyvéd a hatalmas értéket jelentő erdő miatt a pernek a Kézdivásárhelyi Bíróságról a Kovásznai Megyei Törvényszékre való áthelyezését kérte, de ezt elutasították. A Kézdivásárhelyi Bíróságon hozott alapfokú döntés után így csak egyetlen fellebbezési lehetőség marad: a Kovászna Megyei Törvényszék, tehát sem a Brassói Táblabírósághoz, sem a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékhez nem fordulhatnak.
A Kovászna Megyei Törvényszéken zajlott tárgyalások után a Brassói Táblabíróság még 2018 augusztusában visszahelyezte a pert a céhes városba, később pedig a Romsilva, több állami intézmény és pár magánszemély is belépett a perbe. Az első tárgyalást 2019. április 2-án tartották. Amikor már úgy tűnt, hogy alapfokú ítélet születik, 2023. április 24-én jött a nagy meglepetés, az ügyet addig tárgyaló bírót Brassóba helyezték át, az újonnan kinevezett bíró pedig elejétől kezdte a bizonyítási eljárást, ami újabb időhúzást jelentett. 26 tárgyalás (legtöbbször halasztás) után idén június 25-én zárult le az alapfokú folyamat a Kézdivásárhelyi Bíróságon.
Újabb visszaállamosítási perek a láthatáron
Még nem zárult le az ozsdolaiak pere, máris újabb visszaállamosítási kísérlet kezdődött a Kézdivásárhelyi Bíróságon, ahol idén április 9-én iktatták a 2024/322-es civil periratot, melyet ugyancsak a román állam kezdeményezett a pénzügyminisztériumon keresztül a papolci Imreh Albert Közbirtokosság, illetve a megyei és a zágoni földosztó bizottság ellen.
A per tárgya 747 hektár erdő és 646 hektár legelő – amiből 170 hektár beerdősödött legelő – tulajdonjoga, melyet 2005-ben szolgáltattak vissza egykori jogos tulajdonosának, a papolci Imreh Albert Közbirtokosságnak. A pénzügyminisztérium azért kezdeményezett pert a közbirtokosság ellen, mivel álláspontjuk szerint a Papolc és Kommandó környékén 2005-ben visszaadott erdőket és legelőket a két világháború között már kisajátította a román állam. A közbirtokosság tulajdonában lévő iratok szerint azonban 1925-ben elindították ugyan a kisajátítást, de annak véglegesítéséről nem született semmiféle határozat, és a közbirtokosság még 1948-ban is létezett, használta az erdővagyont. Ha a kisajátításra valóban sor került volna, akkor a közbirtokosság már nem használhatta volna azokat a területeket.
Az alapfokú per, akárcsak az ozsdolaiak esetében, több évig is elhúzódhat, és addig részben szünetel az erdő- és legelőgazdálkodás.
Tudomásunk szerint a pénzügyminisztérium buzgó munkatársai egy gelencei közbirtokosság esetében is vizsgálódnak, bizonyítékokat gyűjtenek, hasonló, mondvacsinált okokat keresnek a visszaállamosításra. Még az ozsdolaiak perének elkezdése előtt, 2017 februárjában a Lövétei Közbirtokosság erdővagyonának újraállamosítása ügyében indított eljárást a pénzügyminisztérium, a meglévő 2300 hektáros erdővagyonból 1416 hektárra vetettek szemet, de akkor sikerült visszaverni a támadást, nem tudták visszaállamosítani az 1500 tagú közbirtokosság vagyonrészét.
