Mint már hírül adtuk, hétszeri halasztás után a Kézdivásárhelyi Bíróságon szeptember 17-én megszületett az alapfokú ítélet – amit aznap délután már közzé is tettek az igazságügyi minisztérium honlapján – a román államot képviselő pénzügyminisztérium és az ozsdolai Láros Közbirtokosság közti, 2019-ben kezdődött perben. Az alapfokú döntés szerint a román állam közel 2600 hektárnyi erdőt vehet el a Lárostól. Ha a Kovászna Megyei Törvényszéken az ítélet jogerőre lép, akkor a közbirtokosság jussát államosítják, a vagyon visszakerül a Romsilva Állami Erdészet ügykezelésébe.
Hat éve zajlik a Kézdivásárhelyi Bíróságon a 986 tagot számláló, Pál István által vezetett ozsdolai Láros Közbirtokosság kálváriája, és még nincs vége, a közbirtokosság vezetősége, amint kézhez kapja a bírósági indoklást, megfellebbezi a nem jogerős ítéletet. Az ügy kimentetele rendkívül veszélyes precedenst teremthet a visszaállamosításra.
Egyazon telekkönyv, kettős mérce
Az ozsdolai Láros Erdő- és Legelő Közbirtokosság egykori vagyonából, a 4759 hektárból az 1997. évi 169-es és a 2000. évi 1-es törvény alapján csak Kovászna megye határain belül kapott vissza 2571,3 hektár erdőt és legelőt a 2000-es évek elején, miután kérésüket a helyi és a Kovászna megyei földosztó bizottság, a kataszteri hivatal, valamint az erdészeti igazgatóság is megvizsgálta, és jogosnak tartotta.
2018 júliusában az 1991/18-as, utólag módosított földtörvény alapján újabb 33 hektár erdőért indítottak pert az ozsdolai és a megyei tulajdonjog-megállapító bizottság, valamint a Romsilva Állami Erdészet ellen. Az ozsdolai Láros Közbirtokosság a Vrancea megyébe 1968-ban átkerült 1814 hektár erdőért 2003-ban indított pert, amely 2006-ig tartott, mert a visszaszolgáltatást a moldvai megye illetékes hatóságai elutasították. Közben a Vrancea megyei prefektúra az ozsdolaiak, gelenceiek, bereckiek és az egyház egykori erdőjussából 14 138 hektárra állított ki a tulniciaknak birtoklevelet.
Ozsdolai erdő
Romániában kimerítve minden jogi lehetőséget az ügyet (140 oldalas iratcsomót) kivitték a Strasbourgban székelő nemzetközi bírósághoz 2006-ban. 127 itthoni tárgyalás után a strasbourgi Emberjogi Bíróság elutasította beadványukat: 2012. november 27-én arról értesítették a közbirtokosságot, hogy nem is tárgyalják le ügyüket.
A Meszták, a Lipse, a Névtelen és a Musát-hegy keleti oldalában levő, Vrancea megyébe átkerült 2400 hektár közbirtokossági, egyházi (172 hektár) és magánerdők végleg elvesztek a háromszékiek kárára.
A román államot képviselő pénzügyminisztérium illetékesei a Vrancea megyébe átkerült erdőkre nem vetettek szemet, holott azok is ugyanazon a telekkönyvön szerepelnek mint a többi ozsdolai erdő.
Vizsgálódás, majd pereskedés
2016 októberében egy feljelentés nyomán a Kovászna megyei rendőrség gazdasági osztálya vizsgálatot indított az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete ellen, majd az erdő- és pénzügyőrség is vizsgálódni kezdett. Az ellenőrzés közel egy évig tartott, de nem találtak semmiféle rendellenességet, ezért úgy nézett ki, hogy lezárták az ügyet.
A pénzügyminisztérium 2018-ban pert indított az Ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete, valamint a helyi és megyei visszaszolgáltatási bizottság ellen 2571,3 hektár erdő és legelő jogszerűtlennek vélt visszaszolgáltatása miatt, minek nyomán a közbirtokosság fakitermelési jogát felfüggesztették, nagyon sok közbirtokossági tagot tűzifa, illetve éves osztalék nélkül hagyva. A szaktárca arra hivatkozva kérte a birtoklevél érvénytelenítését, hogy az erdőt nem a kommunisták államosították 1948-ban, hanem már a két világháború közötti időszakban megtörtént a közbirtokossági erdő kisajátítása, és a közbirtokosság meg is kapta annak ellenértékét. Az ozsdolaiak álláspontja szerint azonban egy kisajátítási folyamat valóban elkezdődött 1923-ban, ám az 1948-ig nem zárult le. Az ozsdolaiak dokumentumokkal tudják igazolni, hogy a kisajátítást elkezdte ugyan az állam, de nem fejezte be, mert a felajánlott összeget nem tartották méltányosnak; a helyiek a két világháború között pert indítottak, amit meg is nyertek. A telekkönyvben így az államosításkor is a közbirtokosság szerepelt tulajdonosként.
Az alperest képviselő Laczkó-Dávid Géza kézdivásárhelyi ügyvéd a hatalmas értéket jelentő erdő miatt a pernek a Kézdivásárhelyi Bíróságról a Kovásznai Megyei Törvényszékre való áthelyezését kérte, de ezt elutasították. A Kézdivásárhelyi Bíróságon hozott alapfokú döntés után így csak egyetlen fellebbezési lehetőség marad: a Kovászna Megyei Törvényszék, tehát sem a Brassói Táblabírósághoz, sem a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékhez nem fordulhatnak.
A Kovászna Megyei Törvényszéken zajlott tárgyalások után a Brassói Táblabíróság még 2018 augusztusában visszahelyezte a pert a céhes városba, később pedig a Romsilva, több állami intézmény és pár magánszemély is belépett a perbe. Az első tárgyalást 2019. április 2-án tartották. Amikor már úgy tűnt, hogy alapfokú ítélet születik, 2023. április 24-én jött a nagy meglepetés, az ügyet addig tárgyaló bírót Brassóba helyezték át, az újonnan kinevezett bíró pedig elejétől kezdte a bizonyítási eljárást, ami újabb időhúzást jelentett. 26 tárgyalás (legtöbbször halasztás) után idén június 25-én zárult le az alapfokú folyamat a Kézdivásárhelyi Bíróságon.
Újabb visszaállamosítási perek a láthatáron
Még nem zárult le az ozsdolaiak pere, máris újabb visszaállamosítási kísérlet kezdődött a Kézdivásárhelyi Bíróságon, ahol idén április 9-én iktatták a 2024/322-es civil periratot, melyet ugyancsak a román állam kezdeményezett a pénzügyminisztériumon keresztül a papolci Imreh Albert Közbirtokosság, illetve a megyei és a zágoni földosztó bizottság ellen.
A per tárgya 747 hektár erdő és 646 hektár legelő – amiből 170 hektár beerdősödött legelő – tulajdonjoga, melyet 2005-ben szolgáltattak vissza egykori jogos tulajdonosának, a papolci Imreh Albert Közbirtokosságnak. A pénzügyminisztérium azért kezdeményezett pert a közbirtokosság ellen, mivel álláspontjuk szerint a Papolc és Kommandó környékén 2005-ben visszaadott erdőket és legelőket a két világháború között már kisajátította a román állam. A közbirtokosság tulajdonában lévő iratok szerint azonban 1925-ben elindították ugyan a kisajátítást, de annak véglegesítéséről nem született semmiféle határozat, és a közbirtokosság még 1948-ban is létezett, használta az erdővagyont. Ha a kisajátításra valóban sor került volna, akkor a közbirtokosság már nem használhatta volna azokat a területeket.
Az alapfokú per, akárcsak az ozsdolaiak esetében, több évig is elhúzódhat, és addig részben szünetel az erdő- és legelőgazdálkodás.
Tudomásunk szerint a pénzügyminisztérium buzgó munkatársai egy gelencei közbirtokosság esetében is vizsgálódnak, bizonyítékokat gyűjtenek, hasonló, mondvacsinált okokat keresnek a visszaállamosításra. Még az ozsdolaiak perének elkezdése előtt, 2017 februárjában a Lövétei Közbirtokosság erdővagyonának újraállamosítása ügyében indított eljárást a pénzügyminisztérium, a meglévő 2300 hektáros erdővagyonból 1416 hektárra vetettek szemet, de akkor sikerült visszaverni a támadást, nem tudták visszaállamosítani az 1500 tagú közbirtokosság vagyonrészét.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
