Biztosan sokan ismerik Leonardo da Vinci nevét. Egy személyben festő, szobrász és feltaláló volt, művei még ma is ezreket gyönyörködtetnek. Talán már láttál is reprodukciókat képeiről.
A festő akkoriban Milánóban, Olaszország egyik nevezetes történelmi városában élt. A parasztok még ma is legendákat mesélnek életéről. A vásártér egyik sarkát akkoriban a madárkereskedők foglalták el. Gyönyörű madarakat árusítottak kalitkákban. A kis énekeseket Olaszország nagy erdőségeiben fogták vagy aznap lopták ki a fészekből. Leonardo mindennap végigment a piactérre vezető utcán, és mindig meg lehetett találni a piacnak abban a sarkában, ahol a fekete szemű parasztfiúk a megrémült, szárnyukkal csapkodó, vergődő rabmadarakat árulták.
Ezek a szakadt ruhájú, mezítlábas legénykék már lesték, mikor tűnik fel az utcán, majd egymást bökdösték, amikor a „bolond festőt” megpillantották, hiszen biztos üzletet sejtettek. Akármennyit is vásárolt össze egy-egy nap, a következő napon még többet akart.
– Mire kellhetnek neki? – kíváncsiskodtak a fiúk, és talán te is szeretnéd tudni.
Kövessük hát őt az úton, miközben átvág a nyüzsgő piactéren. Karja tele kalitkákkal, sőt még a hátán is kalitkák lógnak. A pletykás parasztok megmosolyogják, és háta mögött ujjal mutogatnak rá. A festő folytatja útját, míg ki nem ér a tágas rétre és a csalitos erdőszélhez, majd nagyon óvatosan, szelíden, örömtől sugárzó arccal egymás után nyitja ki a kalitkákat és szabadon engedi a madarakat.
A nyári égboltot boldog madárdal és füttyszó tölti be, amikor a madarak szabadságuk feletti szilaj örömükben a kék ég felé szárnyalnak. Leonardo da Vinci ott áll és élvezettel figyeli a kis szárnyasokat, örömük ott visszhangzik az ő szívében is. Nem lehet eléggé csodálni a nagy festőt Isten kis teremtményei iránti szeretetéért.
Leonardo da Vinci tettében Isten csodálatos evangéliumának visszatükrözését láthatjuk. Isten a világmindenség nagy alkotója és szobrásza. A szegény lelkeket ott látja vergődni a sátán csapdájában, a bűn ketrecében, és nagy szánalommal van irántuk. Az Úr Jézus Krisztus, Isten szeretett Fia azért halt meg, hogy megváltsa ezeket a lelkeket. „Mert áron vétettetek meg…” (1Kor 6,20), és ez az ár a saját élete volt, amelyet letett értük. Abban telik öröme, ha a rabságban tartott lelkeket kiszabadíthatja. Azért jött, hogy a rabok bilincseit széttörje, a foglyokat kiszabadítsa.
Kedves testvérem, fáradt olvasóm, megkötöz, rabságban tart a bűnöd? Szeretnél szabadulni annak hatalmától? Az Úr Jézus meg tud szabadítani! Egyedül ő tudja kinyitni a börtönöd ajtaját.
Hidd el, Jézus azért halt meg, hogy megvásárolhasson téged. Engedd, hogy levegye láncaidat, hogy te is szívedből dicsérhesd szeretetéért, mint az ég ragyogó kékségében boldogan éneklő madarak. A megváltott lélek boldog lélek! Ki ne élne Jézusért örömmel, boldogan, szabadon?! Tőled csak megváltott életed énekét várja!
Ismeretlen szerző
