Szalay-Berzeviczy Attila A nagy háború százéves nyomában – Szarajevótól Trianonig című, az MCC Press gondozásában idén megjelent kétkötetes könyvét mutatták be hétfő délután Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. Súlyos könyv, nemcsak a szó szoros – több mint hat kilót nyom –, hanem átvitt értelmében is.
A Bartók-teremben összegyűlt érdeklődő közönséget Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntötte. Úgy értékelte, a szerző, Szalay-Berzeviczy Attila közgazdász, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke profi történésznek beillő pontossággal, profi fotográfiákkal illusztrált könyve hatalmas munka. Bemutatta a szerző beszélgetőpartnereit is: Dolhai István, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője történészi minőségében volt jelen, Magyarosi Sándor hadtörténész a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum háromszéki munkatársa. Ők ketten faggatták a szerzőt, aki készségesen válaszolt.
Szalay-Berzeviczy Attila elmondta, korábban annyit tudott az első világháborúról, hogy Szarajevóval kezdődött és Trianonig tartott. Makrogazdaságtannal foglalkozó szakemberként érdekelték az összefüggések és a földrajz. Rájött, hogy az első világháború az utolsó kétszáz év legfontosabb eseménysorozata volt. Az azóta eltelt időszak minden konfliktusa, beleértve a második világháborút és a ma dúló harcokat is, arra vezethető vissza. 2014 februárjában, amikor Oroszország annektálta a Krím félszigetet, majd a Közel-Keleten megjelent az Iszlám Állam és azzal együtt a borzalmak sorozata, a százéves évfordulón feltette a kérdést: Meghülyült az emberiség? Ismét belelép ugyanabba a tóba? Két évszázada, egész pontosan 1815. június 18-án volt a waterlooi csata, egy évszázada a „nagy háború”. Mi jön most? És elhatározta, megírja az első világháború képes történetét.
Akkor úgy gondolta, két év elég lesz, aztán évtizedes munka lett belőle. Elutazott az első világháború minden csatájának helyszínére, ötvenhét országban járt, lefotózott minden emlékművet, katonai temetőt, hagyományőrzőkkel lejátszatta a jeleneteket, s azokat is megörökítette, sőt, még egyes mai államfőket is lencsevégre vett világháborús helyszíneken. Több mint ezerhétszáz felvétele jelent meg az ezer oldalon. A könyv valamivel több mint egyharmada szöveg, közel kétharmada fotó.
A szerző elmondta továbbá, a felkészüléshez rengeteg szakirodalmat szerzett be a világ összes tájáról, szerinte Magyarországon senkinek nincs akkora könyvtára a témából. Ezekből összegezte a leírást, nem végzett önálló kutatást. A két kötet szövege teljesen áttekinti a világháború történéseit, olyanokat is, amelyekről még sok szakember sem hallott. A könyv, mely magyar és angol nyelven jelent meg, nem akadémikusoknak szól, olvasmányos, élvezhető. Úgy írta meg, hogy az olvasó ne jöjjön rá a magyarságára, éppen olyan tárgyilagos legyen például a román és ausztrál olvasónak is, mint a magyarnak.