Nem volt szerencsém ismerni Sepsiszentgyörgyre való településem előtt. A híres Vadrózsák Táncegyüttes tagja volt, sepsiszentgyörgyi üzemek mellett működő fiatalok tánccsoportjainak lelkes oktatója. Művészlélek volt, amiről akkor győződhettem meg, amikor láttam: szülőfaluja, Árkos temetőjében csak úgy sorakoznak a keze által faragott kopjás fejfák.
Rendeltek tőle jelesebb helyi személyeket és eseményeket megörökítő emlékjeleket is, nem is egyet, mondhatnánk tehát, hogy egyike volt azoknak, akiknek keze nyomán „kopjafás temetővé” vált az a hely, mely addig mértéktartóan díszes sírköveiről volt ismert. Méltán, mert a helybeli Veress kőfaragó család mesterei több mint egy évszázadon át faragták a falu feletti volt Cserelői kőbánya lapos kárpáti homokköveit sírjelekké. A Veressek még élnek, a kőbánya már elérhetetlen és tiltott, ezért jöhettek/jöhetnek a faragott fejfák.
A Gelei József Általános Iskola Oláh Mihállyal faragtatott fejfát Kisgyörgy Benjaminnak (1940–2001), aki kedvelt tanodájának adományozta 2500 kötetből álló könyvtárát. Oláh Mihály mindig készen állott a pusztuló, eltűnő régi kopják megmentésére, újrafaragására is. Ő faragta meg teljesen újba a sepsiszentgyörgyi Vártemplom temetőjének egyetlen olyan síremlékét, melyet Huszka József „jellegzetesen Szentgyörgy-típusúnak” nevezett. Ez a Mikó-kollégiumi nyelvtanár és Árkosra beszolgáló református lelkipásztor, Andrási Tivadar (1925–1941) sírhantját jelöli, állíttatták a kollégium diákjai.
Oláh Mihály árkosi temetésén székely ruhás gyerektáncosai hajtottak fejet, vittek virágot tanár bácsijuknak, aki kerek hét esztendeig oktatta a legszebb táncokra a lécfalvi Leza Kulturális Egyesület által működtetett, kicsik, közepesek és nagyobbak többfelé sikeresen vendégszereplő csoportjait.
Nyugodj csendesen, Misi.