Összehangolt stratégia

Borovka Zsuzsa, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vezető állattenyésztő szakértője a laboratóriumban előállított élelmiszerekre szakosodott francia vállalat, a Gourmey in vitro (laboratóriumi körülmények közt) előállított libamáj-helyettesítőjének új élelmiszerként való elismertetésére vonatkozó kérelmének várható hatásait elemzi.

A brüsszeli média aligha tett fel kérdéseket a mögöttes stratégiával és azzal kapcsolatosan, hogy vajon elsőként miért épp egy alapélelmiszernek nem minősülő termékre − a libamájra − specializálódott francia cég kérte az engedélyezést, az viszont feltételezhető, hogy az első kérelem megnyithatja az ajtót sok más, esetleg nagyobb szereplő számára is. A libamáj egy olyan kulináris különlegesség, amelyet csak néhány európai országban fogyasztanak, és az előállítása során használt módszerek miatt kritika tárgyát képezi, így ez egyfajta könnyű „bejutási lehetőség”, a legkönnyebb út. És ha júliusban, a jellemzően csendes nyári időszakban kérik az engedélyt, azzal borítékolják a mérsékelt felháborodást.

Van azonban egy, még ennél is alapvetőbb oka annak, hogy a „labor libamáj” engedélyezési kérelme került először benyújtásra. Garantálja minden szereplő számára, hogy az engedélyezést követően egyetlen nagy cégnek sem lesz monopóliuma néhány hónapig/évig olyan termékek tekintetében, amelyek potenciálisan nagyobb „hatókörűek” – mint például a laboratóriumban előállított csirkehús lenne.

Valójában a laboratóriumban, ún. in vitro körülmények közt tenyésztett „húsok” koncepciója mögött a protokollok és technológiai megközelítések széles skálája húzódik meg, ami azt jelenti, hogy nem egy ágazat egészére (vagy egy termelésre) lehet engedélyt kérni, hanem egy konkrét vállalatra és egyedi gyártási módszerre. Ellenkező esetben egy olyan vállalat, amelynek technológiáját az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) elfogadja, ideiglenes monopóliumra tenne szert. Ebben az értelemben a libamájjal, egy szűkebb szektorral kezdeni az engedélyeztetést tökéletes „ajtónyitogató” lehetőség lehet minden játékos számára. Ez az engedélyezési kérelem valójában arról árulkodik, hogy a technológiai verseny mögött bizonyos mértékig a piac összes szereplőjének összehangolt stratégiája húzódik meg, hogy a szintetikus élelmiszerek előállításában érdekelt cégek a lehető leggyorsabban megvethessék a lábukat Európában.

Az uniós minisztereket még nem sikerült meggyőzni

Az, hogy a laboratóriumban tenyésztett élelmiszerek valaha is elterjednek-e Európában, az élelmiszerkultúra változásaitól függ. Franciaország, Olaszország és Ausztria mezőgazdasági miniszterei nemrégiben a laboratóriumban tenyésztett termékek szigorúbb értékelését szorgalmazták, mivel úgy vélték, hogy ezek az újítások veszélyeztetik a „valódi termelési módszereket”. Azzal is érveltek, hogy az EFSA-nak külön iránymutatásokat kellene kiadnia a laboratóriumban tenyésztett, húst utánzó termékek értékelésére, hasonlóan az új gyógyszerek esetében alkalmazott iránymutatásokhoz.

Az év elején három ország, Csehország, Ciprus és Görögország miniszterei a magyar, a luxemburgi, a litván, a máltai, a román és a szlovák miniszterekkel együtt felszólították a bizottságot, hogy indítson nyilvános konzultációt a laboratóriumban tenyésztett húsról. Magyarország vitát is szervezett a tanácsban az „új élelmiszerek” európai gasztronómiai hagyományokra gyakorolt lehetséges negatív hatásáról, rámutatva az emberek szkepticizmusára és idegenkedésére, kiemelve, hogy a hagyományosan előállított hús- és tejtermékek továbbra is az európai étkezési kultúra sarokkövei maradnak.