Nem csak az a baj az újra kitörni látszó zászlóháborúval, hogy megvívására ismét komoly csapatokat kell mozgósítani, hanem hogy húsz évvel az úgynevezett rendszerváltás után a törvényesség leplével takarózók ismételten bebizonyítják, a háromszéki magyarokat érintő szimbólumkérdések esetében nincs szemléletváltás, nincs megértés, vagy egész egyszerűen: nincs jóérzés.
Mert enyhén szólva nevetséges és érthetetlen, hogy az évszázados hagyományokra utaló székely zászló eltávolítása, eme álügy újabb felborzolása annyira fontos a legújabb kormányzatnak, hogy a megyében ezzel kell kezdenie mandátumát. Ismét azok a szelek fújnak a prefektúra háza tájáról, melyek Căşunean és Grama hivatalnokoskodása idején már többször erősödtek viharrá. Utcanév és zászló, erről szólt a közvita akkor is, miközben már abban az időben látszott, Háromszék gazdasági állapota az ország más térségeihez képest igen siralmas, nem beszélve az infrastruktúra, az úthálózat azóta fokozódó szörnyűségességéről. A kormánynak, az országnagyoknak akkor is fontosabb volt az erődemonstráció, mintsem a létező, súlyos problémák megoldására összpontosítani, és úgy tűnik, most is az ócska, szemétbe kívánt slágerrel kezdik székelyföldi táncukat. Mert különben miért lenne oly fontos azonnal eltávolítani a székely zászlót? Mérséklődne ettől a munkanélküliség, nőnének a szégyenletesen alacsony bérek, netán varázsütésre korszerűsödne a megyei kórház épülete?
Bármennyire is hangzatosnak, átütő erejűnek szánja nyilatkozatát az újonnan kinevezett, karrierre éhes fiatal jogászprefektus ― ,,egyesek zászlós játékokkal vannak elfoglalva, ahelyett, hogy a megye fejlesztésével törődnének" ― a kormányhivatal megyefejlesztő szándékairól nem szól, mi több, a ,,zászlós játékot" ők kezdték, nem azok, akik komolyan gondolták, az itteni magyar közösséget megilleti, hogy azokon a közintézményeken, ahová választás, tehát többségi népakarat révén juttatott önkormányzati képviselőket, vezetőket, akár a székely zászlót is láthassa lobogni. És ezt elfogadni: gesztus, semmi több. Továbbá, e közösség számára ― mint egyébként minden önérzetes közösség számára ― a zászló nem játékszer, hanem szimbólum. Mellyel nem illendő csak úgy, hetykén játszadozni.
Nagyon dohos, sötét, elvtársias kort idéz a székely zászló elleni ádáz harc. Eltereli ugyan a gondolatokat a megoldhatatlannak tűnő feladatokról, de arra is figyelmeztet: Háromszéken megint megállt az idő.
