Vinczeffy László, Jánó Mihály, Márton Árpád és Sarány István
Kettős könyvbemutatóra és kiállításmegnyitóra került sor tegnap este a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban, múzsának szentelt helyen — így fogalmazott Sarány István, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó szerkesztője.
A Műterem sorozatban megjelent Vinczeffy László-albumot úgy jellemezte, mint két borítólap közé sűrített tudomány és művészet együttesét. Ami a Jánó Mihály művészettörténész Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez című kötetét illeti, arról úgy vélekedett, bizonyítja, amit Keöpeczi Sebestyén József a két világháború között megfogalmazott, hogy a középkori nyugati műveltség legkeletibb határán vagyunk. A szerző Kónya Ádám emlékének ajánlotta a könyvbemutatót. Ő is ráerősített: a XIV. és XV. századi erdélyi művészet Európa bármely vidékével egyenrangú művészetnek számít, s hangsúlyozta, a középkori egyházművészet a magyar nemzeti tudatot erősítette a feltárások idején. Vinczeffy László tárlatát Márton Árpád csíkszeredai festőművész nyitotta meg. A művésztárs munkásságát legtömörebben a múlt, jelen és jövő kifejezéssel jellemezheti, mondotta, ecsetelve Vinczeffy útját Atyhától Marosvásárhelyen és Zágonon át Sepsiszentgyörgyig, kifejtve, művei elgondolkodtatóak, filozofikusak, metafizikusak, egyszóval jó helyre került tavaly a Munkácsy-díj.
