Az Áldás Házában tartott istentiszteletet követően a hívők Fekete Levente lelkész felhívására átvonultak a bástyába, hogy az ott már előkészített fotókiállítást megtekintsék. Jó közönségnek bizonyult a népes sereg: tüzetesen, már-már aprólékosan vették szemügyre az alkotásokat, s csodálkoztak rá egy-egy apróságára. Egymásnak fejtették meg, melyik falu melyik utcájának részlete, kinek az udvarán készülhettek a fényképek, vajon hova másztak fel a fotósok, hogy olyan magasról, a teret annyira belátva örökítsék meg a pillanatot. Ha egyik-másik falustársukat látták kapu elejét seperve, tejeskannát cipelve vagy éppen biciklizés közben lefényképezve, rájuk nevettek – milyen jellegzetes pillanatban „kapták le” őket –, s nyomban előkerültek a hallgatni jó történeteik is.

Kiállításmegnyitó beszédében a két évvel ezelőtti esemény egyik fő szervezője, a Kovászna Megyei Kulturális Központ munkatársa, Vargyasi Levente a fényképészek összefogását emelte ki, mondván, a képVidékesek a Homoród Fotóklub három tagjának és két erdővidéki fotográfus társulásának köszönhetően is vitték sikerre a tábort. A középajtai Fűzi halastónál vertek tanyát, onnan indultak reggelente közel három napon át, hogy kézműveseket, gazdálkodókat, történelmi épületeket, egyszerű falusi portákat és „jó arcú” embereket fényképezzenek a lehető legtermészetesebb körülmények közt. Jó termést hozott a nagyajtai és középajtai tábor: bő száznegyven alkotást katalogizáltak, azok mintegy harmada került a tavaszig látogatható kiállításra – mondotta Vargyasi Levente.

A Képvidék Alkotócsoport néhány éven belül vissza fog térni a két Ajtára: Bihari Edömér polgármester és Fekete Levente lelkész is visszahívta őket, mondván: mindig szívesen látják azokat, akik kíváncsiak rájuk, akik mindennapjaikat úgy tudják megörökíteni és láttatni, ahogy most sikerült.