Caragiale vidáman kuncoghatna, ha a jelen román politikai valóság szemlélője volna, hisz az, amit a mai főszereplők produkálnak, túltesz fantáziája összes szüleményén. Egy rossz bohózat nézői vagyunk, melynek komikus jelenetein derülhetnénk, ha nem lenne oly siralmas.
Bizonyára az idő megszépíti az emlékeket, de úgy tűnik, nem volt még ennyire piszkos elnökválasztási verseny Romániában, mint a jelenlegi, és a jelöltek minősége sem toporgott még ily alacsony szinten. Pedig az igazi kampány még csak most kezdődik, péntek éjféltől, de az indulatok máris magasra hágtak, s csak találgathatjuk, mi jön még ezután.
Bohózatba illő az is, amit a közvélemény-kutató cégek elművelnek. Sorra jelennek meg afelmérések, olyan eltérésekkel, melyek messze túlnőnek minden hibahatáron. Persze tudjuk, aki a zenészt fizeti, az rendeli a nótát, de mégis abszurd, hogy egyik nap Nicolae Ciucă 7,8 százalékon áll, pár nappal később (naná, hogy a saját pártja által rendelt kutatásban) már a második helyen, 19 százalékkal. Felmérést készíttetnek a pártok, tehetősebb „független” bukaresti sajtóorgánumok, de soha még ennyire nem volt nyilvánvaló, hogy ezek az adatsorok csupán manipulációs eszközök, a felmérő társaságok pedig bábok csupán, kiárusítják „szakértelmüket”, lejáratják a tudományt. Minden „eredmény” nyilvánosságra kerülése vitákat generál, néhány napig meghatározza a közbeszédet a megrendelő szája íze szerint. Vagy abszurdabbnál abszurdabb helyzeteket teremt, nevetséges üzengetésbe torkollik.
Ha csak ennyi lenne, hagyján – az emberek előbb-utóbb rájönnének, hogy nem szabad komolyan venni egyetlen előrejelzést sem, csakhogy a manipulációval, a választó megvezetésével foglalkozó gépezet ennél sokkal rafináltabb. Objektív interjúknak álcázott fizetett beszélgetések tömege lepte el a sajtót, melyekben a jelöltek „emberi oldalukról” mutatkoznak be, énekelnek, táncolnak, főznek, ha kell, akkor múltjukról vallanak, első szerelmükről, hadd higgyük el róluk: olyanok, mint mi, hasonló gondokkal, emlékekkel, valamelyest nagyobb vágyakkal, hisz elnökök szeretnének lenni. Csakhogy közben kibuknak a háttér-machinációk, a színfalak mögötti egyezkedések, elfeledettnek hitt szereplők lépnek porondra királycsinálóként, szanaszét fröcskölve mindenkire a fekáliát. Ilyen a híres-hírhedt Gigi Becali, aki az AUR és Simion mögé csatlakozva telefonhívásokkal, beszélgetések nyilvánosságra hozatalával járatja le a nagy ellenfeleket. Mindenki mosakodni próbál, mutogat a másikra, ember legyen a talpán, aki a mindent beborító mocskon túllát, ért valamit.
Az ilyen és hasonló történések miatt az idei kampány kelléktárából nem hiányoznak az összeesküvés-elméletek sem. Igen gazdag a forgatókönyvek sora, hogy ki kivel szövetkezik, kit hogyan lehetetlenítenek el. Titokban megkötött egyezségekkel, csalással vádolják egymást: Simion a főmumus, a vele való együttműködés a legfőbb bűn, miközben úgy tűnik, mégis mindenki körülötte sertepertél. S kibukott az is, hogy bizony nem is olyan nehéz csalni, eltorzítani a nép akaratát, irányíthatóak úgy a voksok, hogy az első helyezett – minden előrejelzés szerint Marcel Ciolacu – mellé a legkönnyebben legyőzhető ellenfél jusson be a második fordulóba.
Az eredeti román demokráciában egy eredeti román elnökválasztási kampány igen eredeti előjátékán vagyunk csak túl. Ha még voltak illúzióink, leszámolhatunk velük, ez még csak a kezdet, a java az előttünk álló egy-másfél hónapban következik.
A biztos második fordulósnak tűnő Marcel Ciolacu kampányban. Fotó: Facebook / Marcel Ciolacu